Képaláírás: Alföldi magyar népviselet

Ismertető szöveg: "A puszták azon részei, mellyek a gyakori áradásoknak nagyon kitéve levén, mocsáros földjük miatt mivelésre nem alkalmasak, lovak, juhok és szarvasmarháknak a legbujább legelőt szolgáltat­ ják. Ott, hol a nádasok és mocsáros ingoványok megszűnnek, már élénkebb a táj. Ott heverész a juhász, körülvéve nagyszámú nyája által, nagy bozontos kutyái, mellyek nem egyszer vitézül viaskod­nak a vérengző farkasokkal, magányának leghűségesebb társai.Odább, mély gondolatokba merülve, s botjára támaszkodva áldogál a gulyás, körüle a hófehér gulya ropogva legelész a gye pen. Mennyire különböznek ez állatok azoktól, mellyek istállóban! nevelkednek föl! Testök karcsú, erőteljes, izmos tagokkal. Büszkén fönnhordozott fejők tetszetős alakú s kicsiny, ugy hogy alig lehet megfogni, mikép fér el rajta az a két roppant szarv, mellyek csúcsai' gyakran egy ölnyire is szétállanak. " Forrás: (Vasárnapi Ujság 6. évf. 40. sz. (1859. október 2.))

A ruhadarabok elkészítése eleinte a család nőtagjaira hárult. Ők készítették a fogyó textíliákat és a díszes ünnepi darabokat, a kelengyébe szánt öltözéket, amit a család lányai férjhez menetelük után viseltek. Ez tartalmazta a hétköznapi ruhákat csakúgy, mint az asszony egész életére szóló díszes ünnepi textíliákat; összesen több száz darabot. Ennek előállítása munkában és pénzben is sok áldozatot követelt. Egyes fejlett szövő-hímző kultúrájú vidékeken, például Kalotaszegen, több mint tíz évig készült, és az egyszerűbb daraboktól a bonyolultabbak felé haladt. Ami nem készült el a lány férjhezmeneteléig, azt utólag pótolták. Összesen akár 600-800 sing vásznat is felhasználtak a különböző vásznakból.(Forrás:wikipedia)