Képaláírás: A regényes Vágvölgy: Szkalka

Ismertető szöveg: "A rabbik nagy kíváncsisággal utána bátnalának, s csak akkor sajnálták meg a kincses garmadák remetebirtokosát, midőn a se­- gélyre sietönek hitt égi szellem kimaradását látták s a remete víz­ be fult. A nép kifogta hulláját, s eltemette. Később Zoezard, a Zo borhegyi apátság alapitójának csontjaival, ki a remetének tanítója s barátja volt, ezüst koporsóba rakták s a nyitrai székesegyházba helyezték. Az Árpádok kihaltával bekövetkezett zivataros időszakban Csák Máté hadai az ezüst koporsót zsákmányul elfoglalván,a por­ladozó csontokat szétszórták. Később a szentek közé iktattatott.Az utókornak a szentek iránti kegyelete, emlékére a nedves bar­langban köszobrot állított. A remete lábnyomai s a kősziklában több kisebb nagyobb üregek ma is láthatók, a köznép hiedelme csodatevő erőt tulajdo­nit ezeknek." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 6. évf. 31. sz. (1859. julius 31.))

Vágsziklást 1208-ban említik először "Scala" néven. A 11. század elején a Vág folyó menti Skalka-hegyen levő barlangban élt remeteként Szent Zoerard-András és később tanítványa, szerze-testársa Zoborhegyi Szent Benedek. A szkalkai barlangjá-ban remetéskedő Benedeket 1010 körül rablók támadták meg, akik kincset sejtve nála, a sziklákról a Vág folyóba taszították. Holtteste azonban csodás módon sérülés nélkül került elő a folyóból. A nép eltemette őt és később maradványait tanító-mesterének Andrásnak csontjaival együtt ezüstkoporsóban a nyitrai székesegyházban helyezték el. A hagyomány szerint a Kissziklán, (szlovákul Malá Skalka), ahonnét a vértanúságot szenvedett Benedek testét, támadói a hegyről a folyóba vetették, tiszteletére a 12. században templomot emeltek. A remetebarlang közelében, az ún. Nagysziklán (szlovákul Veľká Skalka) 1224-ben Jakab nyitrai püspök, bencés apátságot alapított. IV. Béla 1238-ban ottjártakor a trencséni várföldekből adott egy részt az apátságnak. (Forrás:wikipedia)