Képaláírás: Utikaland Mexikóban

Ismertető szöveg: "Nem messze a tanyától egy csorda bikára akadtunk, miket nehány ranchero (tanyai ember) lóháton őrzött. A milly ártatlanok e hatlmas állatok csoportosan, ép olly veszedelmesekegyenkint. Ezt itt a bikaviadalokban naponkint lehet tapasztalni. A fővárosban csoportosan hajtják őket keresztül a legnépesb utczákon, a nélkül, hogy belőle valami veszély támadna; mihelyt azonban a bika magát egyedül látja, azonnal fölébred benne a viaskodási viszketeg, s vadul bömbölve keres magának ellenfelet, hogy vele megbirkózzék. E tulajdonságáról csakhamar saját tapasztalásomból is meggyőződtem.Egy órai erős lovaglás után elértük az erdőt, mellyen keresztül szűk ösvény vezet, e keskeny ut mellett mindkét felül óriási fák, mindenféle bokrok és futónövények áthatlan falat képeznek. Alig haladtam félórányira e sürü lombolyoón, midőn egyszerre egy lovagot pillantottam meg csekély távolra magam előtt. A lovag nyeregkápájához egy hosszu szij vala erősitve, mellynek hátulsó vége egy körülbelől 15 lépésnyire utána jövő bika szarvához volt kötve. A vad marha orrán is szij volt keresztülhuzva, mellynek hátulsó végét egy másik ranchero tartá nyeregkápájához kötve, ugy hogy a bikának a két ranchéro közt épen a középen kellett ballagnia.Ezen emberek már messziről kiáltottak nekem, hogy térnék vissza, ha magamat veszélynek kitenni nem akarom, mert ugy mondák, nagyon gonosz természetü az a bika, mellyet vezetnek.Igaz, hogy e keskeny ősvényen a kitérés fölötte bajos volt; de minthogy nem igen volt kedvem ugyanazon utat még egszer megtenni; kiálték a rancheróknak, hogy tartsák keményen a bikát, mert meg akarom kisérteni mellette elhaladni. Lovamat, melly a bika megpillantására már remegni kezdett, ovatosan szoritottam, mint csak lehetett, az ősvény egyik oldalához, miközben előrelátásból hosszu kardomat is kirántottam. Alig haladtam nehány lépést előre, midőn a bika megpillantott. Most tompa bömbölést hallatott, aztán dühös rántással a szijat, mellyen a lovagok vezették, elszakitván, szegzett szarvakkal rohant ellenem." Forrás: (Vasárnapi Ujság 6. évf. 25. sz. (1859. junius 19.))