Képaláírás: A banaan-fa

Ismertető szöveg: "Igen gyorsan nő, majd mint a bambsa, de mivel fája igen törékeny, saját terhe alatt csakhamar leroskadna, hacsak önmagát meg nem támo­gatná. Főágainak a föld felé néző oldalán vékony gyenge, fonálidómu haj­tásai keletkeznek, mellyek mindegyre hosszabbak lesznek, mig végre a földet elérik, mellyben csakhamar gyökeret vernek s csakhamar megizmosulnak egy fiatal fatörzs vastagságáig, és oszlopul, támaszul szolgálnak a főágnak, melly a törzstől néha két-háromszáz lábnyi távolságra is kiterjed s e segély nélkül a földön volna úszni kénytelen. De ez oszlopág nem csak támaszul szolgál, hanem uj sarjat is hajt, melly ismét nagy fává lesz, s hosszú ágakat bocsát ki magából. Ezek ismét uj oszlopágakat eresztnek s igy tovább, ugy hogy egyetlen banaan fa egész erdőt képez s messziről ugy is néz ki, mint az erdő. A banaan-fa skarlát vörös fügéjét a tarka kajdácsok (papagájok), zöld galambok e egyéb madarak keresik föl, mellyek néha százan is csevegnek, lármáznak a terjedelmes lombozat közt. Evetek ugrálnak ágról ágra, néha hatvan láb távolra vagy magasságra és mélységre is futkosnak föl alá a sima törzsön. Majmok üldögélnek az ágakon e lakomáznak a gyümölcsből, vagy kicsinyeiket ringatva karjaikban ide-oda szökdécselnek." Forrás: (Vasárnapi Ujság,6. évf. 24. sz. (1859. junius 12.))