Képaláírás: Szent-Lélekvár romjai Erdélyben

Ismertető szöveg: "Egyike ez Erdély legrégibb várainak, és mint tekintélyes végvár a királyok előtt is figyelemben állott. Midőn a tatárok 1240 körül Magyar- és Erdélyországot tüzzel-vassal pusztították, a szentlélek vár is daczos ellen­állás után borzasztó mészárlás között bevétetett, s igen elpusztíttatott. El­vonulásuk után IV. Béla király visszatérvén országába, minden igyekeze­tét oda irányozta, hogy e vad pogánycsorda által ejtett sebeket, és roppant károkat mentül hamarább megorvosolhassa. Igy a többek közölt, Lőrincz­nek, az akkori erdélyi vajdának is meghagyá, hogy a szent-léleki várat, melly megromlott falaival minden további védelmet lehetlenné tett, helyre, állítsa, várnagygyal és Őrséggel lássa el. Mi hogy nemsokára meg is történt, bizonyitja V. István királynak egy 1271-ben kelt, éa a kolosmonostori or­szágos levéltárban meglevő oklevele, mellyben említtetik : Ladislaus, filius Jacobi castellani castri nostri finitimi. et regalis Zenth Leleukh partium ultra Transsylvanarum, in terra Siculorum stb. Akkori időben minden végvárnak ura a király volt, igy a szent-léleki várat is a királyok bírták mindaddig, mig el nem pusztult. 1465-ben már csak mint rom említtetik, hihetőleg Amurát szultán e századbani gyakori beütései tevék tönkre. A lakosok is elhagyák a várat, s a hegy tövén épültfaluban telepedtek le, a későbbi birtokosok pedig kastélyt építtettek ide." Forrás: (Vasárnapi Ujság, 6. évf. 17. sz. (1859. április 24.))