Képaláírás: Irinyi József

Ismertető szöveg: "E részbeni meggyőződését a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap mult évi folyamában Dunatiszai- álnév alatt irt czikkei elég világosan tanúsították. A politikai hányattatások eredmény­telensége irja róla a nevezett lap azon erős meggyőződésre vezeté, hogy társadalmunk alapos regeneratiója csak valláserkölcsi újjászületés alapján eszközölhető, ennek pedig első föltéteül tekinté a szabad egyházat. Ezen eszme volt utolsó éveinek vezércsillaga, melly irányt adott minden törekvéseinek. Ennek köszönheti ujabb egyházi irodalmunk Irinyi tollából folyt két legjelesebb müvét, alapos tanulmányozása érett gyümölcseit: Az 1790/26. törvény­csikk keletkezésének történetét: és a Zsinati előkészületekről- irt röpiratot. Az első mű német fordításban is megjelent, és a külföldi tudós világ kitűnő tetszéssel fogadta, söt több protestáns fejedelem külön levelekben is kijelentette neki méltánylását. S ime e fiatal férfi, kinek erőteljes alakja százados életet ígért, e nagyratörö szellem, évekre kiszámított munkásság erös kezdenie nyével mint Jókai olly találólag monda e lapokban egyszerre csak kiesik sorainkból, mínt a csatában lelőtt harezos még szemeink előtt a tegnapi mosolygó tekintet, még emlékünkben hangzik a félbeszakított szó és ott állunk koporsója körül és hall­gatjuk, hogy dong rajta a hideg hant . . ." Forrás (Vasárnapi Ujság 6. évf. 14. sz. (1859. április 3.))

1822-ben született Erdélyben, a Bihar megyei Albison, Irinyi János mezőgazdász és Janovits Roxanda (másként: Jánossy Róza) gyermekeként. Nagyváradon, majd 1838-tól Debrecenben tanult. Egy éves joggyakorlat után Pestre költözött ügyvédi vizsgájának letételére. Megismerkedett a kortárs magyar irodalom akkori vezető személyiségével (Toldy Ferenc, Bajza József és Vörösmarty Mihály) és az írói pályát választotta. Az Athenaeum című lap munkatársa lett. 1842-ben bejárta Németországot, járt Franciaországban és Londonban is. 1843-ban tért haza. Úti élményeiről írt munkáját a magyar cenzúra nem engedte megjelentetni, ezért azt 1846-ban Halléban nyomtatták ki. Az irodalomtörténészek ezt a munkát tartják a reformkor legkiemelkedőbb útleírásának. (Forrás:wikipedia)