Képaláírás: A mechitaristák temploma Erzsébetvároson

Ismertető szöveg: "A V. U. mult számában adtuk e derék erdélyi város rövid ismertetését s mondtuk hogy e csupán 2000 lakossal biró hely, különösen templomainak nagy száma és szépsége által tűnik fel. Ugyanott közöltük a plébánia tem­plom rajzát; mai számunkban veszik olvasóink a mechitaristák templomáét, melly első tekintetre igen nevezetes építménynek mutatkozik s ékszereinek és ruháinak gazdagságán, oltárképein kívül, benne a ez. Ilonát ábrázoló kép valódi remekműnek mondatik. Álljon itt még néhány szó e szerzet ismertetéséül. Mechitaristáknak neveztetnek azon örmény szerzet tagjai, melly a fiatalság nevelését S tudo­ mányos búvárkodást ttizte ki czéljául, s e végett küldi tagjait a távol keleti tartományokba. Alapitója Mechitar vagy Mkhitar (azaz : Vigasztaló) volt, ki 1676-ban született Kis-örményországban. 20 éves korában pappá lett, s régi szándékát valósitva egy társulatot alakitott olly czélból, hogynemzete hanyatlásának ellene dolgozhasson. - 1700. körül kilencz barátja csatlakozott hozzá Konstantinápolyban, kiket bizonyos egyházi szabályok által fűzött magához. Üldözni kezdték s ő Moreába menekült, hol a velenczei kormány megengedte neki, hogy kolostort és templomot építhessen." Forrás: (Vasárnapi Ujság,6. évf. 13. sz. (1859. márczius 27.))

A rendet Szebasztei Mechitár alapította 1701-ben, aki ráébredt, hogy csak ő képes az örmény népet kivezetni a tudatlanságból. Ekkor fogant meg benne egy tanító és papokat nevelő szerzetesrend eszméje. Városról városra járt, hogy fiatalokat toborozzon. Két tanítványával Gárinba ment, s a Vörös Kolostorban a Markar püspöktől kapott 15 növendéknek Nagy Szent Albert teológiáját tanította. Konstantinápolyban 1701. szeptember 8-án hirdette ki a mechitaristák alapítását 10 tanítványával. Ekkor már zajlottak a katolikus örmények elleni zavargások, így Mechitárnak is menekülnie kellett. A görögországi Methonban kaptak engedélyt a működésre. Sok nehézség után 1706-ban fejezték be a kolostor, 1708-ban a templom építését. Egy forrás szerint már 20 tagja volt a rendnek, amikor a Szentszéktől megérkezett a végleges megerősítés és Mechitár főapáti kinevezése. Methont azonban ekkor már a törökök fenyegették, és Mechitár látta, hogy a kolostort egy napon el fogják pusztítani. 1715-ben csak néhány atya maradt Methon őrzésére, a többiek a menthető javakkal Velencébe menekültek. Mindent elölről kellett kezdeni. Methont hamarosan valóban lerohanták a törökök, a kolostort és templomokat lerombolták, a szerzeteseket elfogták, de később örmény kereskedők kiszabadították őket. A velencei tanács hosszas vita után 1717-ben adta a mechitaristáknak a várostól 3 km-re a kis San Lazzaro (Szent Lázár-) szigetet, amelyen csak egy korhadt ház és egy elhagyatott templom állt (valaha a leprások szigete volt, területe 7000 m2). Erre a földre is Kisboldogasszony napján léptek, az épületet hamar kijavították, lakószobákat rendeztek be, és újjáépítették a kis templomot. Nagy erővel láttak munkához. Később új, nagyobb házat építettek és fiatalokat kezdtek el nevelni. (Forrás:wikipedia)