Képaláírás: Medgyes Lajos

Ismertető szöveg: "A testvér Erdély egyik tiszta költői erővel és lelkesültséggel mű­ ködő fia, egyike a legjobb hangzású neveknek az ujabb magyar irodalmi nemzedék között. Mutathat föl egy irodalom jeles, söt magukban véve kitünö termékeket mindenik ágában, de valamint a tudományos mü ered­ményre, a benne közlött eszmék elterjedésre csak akkor számit hat­nak, ha mind hang, mind tárgyválasztás az illető közönség isme­retköréhez a fölfogásához van mérve : a szépirodalom is, költészet, itészét, egyházi, söt történeti, poli­tikai, szóval az Összes, bármelly szaku irodalmi munkásság, melly­nek hivatása kisebb nagyobb rész­ben a nemzet kedélyére folyni be irányadólag, csupán ugy remélheti czéljának szorosabb megközelíté­sét, ha kutforrásul és kiindulási pontul egyenesen azonnép szellemét veszi használja fel, s tartja szem előtt, a mellyhez szólani kivan. Innét van, hogy a Vörösmartyt, Petőfit megelőzött irói nemzedéktől sem lehet ugyan a hatást átalában megtagadni, söt e korból is mentek át egyes müvek a nép lelkébe, de a saját értelemben vett magyar iro­dalmat s különösen költészetet csak tölök lehet számítani." FOrrás:(Vasárnapi Ujság,6. évf. 12. sz. (1859. márczius 20.))

Medgyes Sándor ügyvéd és Nagy Eszter fia, Magyarberkeszen tartózkodtak, amikor fiuk, Medgyes Lajos született, de nemsokára visszatértek a család ősi otthonába Nyárádszentimrére. 1826. november 26-án iratták be szülei a marosvásárhelyi református kollégiumba első elemi osztályos tanulónak. 1834. július 1-én végezte el a hat osztályos gimnáziumot. Azután két évi bölcseleti, két évi jogi s két évi teológiai tanfolyamot végzett. Az 1840-41. tanévben köztanító volt az I. gimnáziumi osztályban. 1843. május 1-én indult el Kolozsvárról a marburgi egyetemre. Pesten meglátogatta az ott élt nevesebb költőket, máj. 14-én érkezett Bécsbe. Bécsből további utazásra nem kapott engedélyt, így Bécsben maradt, itt fejlesztette ízlését és tudományát. Itt időzött 1844 elejéig, amikor a dési református egyház lelkészéül választotta.Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban, mint pap és költő lelkesítette a magyar honvédeket. 1849 január végén Petőfi Sándor meglátogatta, amikor Désen átment Bem József táborába. 1850-ben az év első vasárnapján elfogták és január 6-án Kolozsvárra vitték május 9-én kiszabadult, de papi hivatását nem folytathatta tovább. Ebben az időben magántanítással foglalkozott, előkelő családok fogadták leányaik mellé oktatónak. 1851-ben újra engedélyezték számára papi hivatásának gyakorlását, július 6-tól újra misézett és beszédet tartott a templomban. Ezután lelkészi teendői mellett folytatta költeményeivel és prózai cikkeivel irodalmi működését is. A korszak valamennyi jeles lapjában (Vasárnapi Újság, Hölgyfutár, stb.) jelentek meg hazafias, vallási, valláserkölcsi és magyar irodalmi vonatkozású írásai, költeményei. Korai verseire Petőfi Sándor költészete hatott. (forrás:wikipedia)