Képaláírás: Vadászjelenet Surinamban

Ismertető szöveg: "Surinamban még a kígyónál is inkább rettegett vadállat a jaguár, mellyet ott hibásan tigrisnek neveznek. Nagy mennyiségben kóborolnak ezek az ős vadonban s bátorságtalanná teszik az egész vidéket. Olly bátrak, hogy az istállókba is betolakodnak s ott a marhát megölik. Ez okból ez utolsó nyakára csengetyüt kötnek s a pásztor időnkint belefúj nagy kürtjébe, hogy a raga­ dozó állatot elriaszsza a távoltartsa. 1845-ki april hóban, az utazót, ki Surinamban több évig lakott, egy ismerőse látogatá meg, kinek nem messze szép gulyája volt, s panaszkodott, hogy rövid időtől fogva a tigris vagyis jaguár naponkint egy marháját elra­gadja s most vadászokat keres, kik e csapástól megszabaditanák. Az utazó azonnal vállalkozott s a kijelölt napon megjelent a helyszínén; de mivel a többi vállalkozók nem jelentele meg, maga indult a vadászatra ku­tyájával, a minden oldalról erdővel környezett legelő felé. Itt nagy futásban látja a marhákat, mellyek végre megállapodva csoportokba álltak fejjel be­felé fordulva. A vadász golyót tett fegyverébe, sárkányát felhúzta s várta, mi követ­kezik. Minden csendes volt s csak a gulya bikái bőgtek, hányva szarvaikkal a földet. A vadász megindult az erdő felé. Kutyája nyomot talált s szag­lászva csaholva az után haladt s egyszerre elnémult. A vadász gyorsan ha­ladt az erdőben utána. S a midőn egy téresebb helyre ér ott látja, körül­belöl 15 lépésnyire maga előtt kutyáját az izmos jaguár szájában, melly egy fára mászott, reggelijét elkölteni, melly jelenetet rajzunk is áb­rázolja." Forrás: (Vasárnapi Ujság,6. évf. 3. sz. (1859. január 16.))