Képaláírás: Alvó japáni nő.

Ismertető szöveg: "Az utczák szabályosak, a házak mind fából épitvék s a legkülönczebb alakokat tüntetik föl. Az ablakokon olajjal beeresztett papirt láthatni, mert Japánban még nem ismerik az ablaküveget. Tüzeset vagy szélvihar alatt a város mindig ki van téve a megsemmisülés veszélyének. Feltűnő az is, hogy a piaczon sem baromfit, sem husárust nem látni, miután Japánban az állatok közöl egyedül a halat eszik, ezt aztán nagy mennyiségben kaphatni is, ha­sonlag a zöldséget és gyümölcsöt. Minden ház mögött van kert, mellyben szép gyümölcs, többek közt akkora körte terem, mint nálunk a nagy kerek­répa. Apró lovat s szintén apró szarvasmarhát is láthatni itt, az utolsót azonban csak teherhordásra s szántásra használják, juhot, kecskét épen nem láthatni. A piaczon a gyümölcs-, zöldség- és halon kivül nagy mennyiségű mázos és porczelánáru van kirakva. Ezekben itt nagy fényűzést láthatni és csakugyan a japáni porczelán, mázos edény és aczéláru legjobb és legolcsóbb az egész világon, nemcsak az európait, de a chinait is messze fölülmúlja. Ki­tűnő még az esőköpenyeg is, melly nem más, mint bambusból készült és növényolajjal beeresztett papir. E papir erős, mint a legjobb kartony. A fafaragványok is nagy keletben vannak; de ezek már nem olly művésziek; kö­zönségesen szent helyeket, vagy jeleneteket az életből ábrázolnak, meglehe­tős ügyetlen kivitelben. " (Forrás: Vasárnapi Ujság, 5. évf. 50. sz. (1858. deczember 12.))