Normál kép: 085-096_pix_oldal_1_kep_0001.jpg | Méret: 770x934 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 200dpi |
Nagy kép: 085-096_pix_oldal_1_kep_0001_nagykep.jpg | Méret: 905x1098 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 200dpi |
Képaláírás: Mártonfi József Ismertető szöveg: "Mártonfi József született Csík-Szentkirályon. Az anya egyház hiteles jegyzőkönyve szerint 1746. január 15-dikén vette föl a keresztség szentségét. Édesatyja Mártonfi Tamás, Adorján János szentkirályi lelkésznek gazdája, édesanyja pedig, Józsa Kata, ennek gazdaasszonya volt. A szegény család védatyja, a jámbor lelkész, elhalt. A három fiu s négy leányból álló Mártonfiháznép Csík-Mindszentre költözött, a néhai kegyes pártfogónak jótevő testvéréhez, Adorján Istvánhoz. Itt érte Tamást, a családapát, a kérlelhetlen halál. Az elárvult háznépet Adorján István, a különben is rokon, most egészen ápoló szárnyai alávette." Forrás: (Vasárnapi Ujság 5. évf. 8. sz. (1858. február 21.)) E szigorú fegyelmű rendben gyakorlá magát a nélkülözésben, de a művelt társalgási szabályokban is. 1770-ben Budán a grammatikát, 1771. Bécsben a mathesist tanította, 1772-73-ban ismét Budán az ékesszólás tanára volt. Ekkor szövődött közte és Révai közt az a meghitt barátság, mely ez utóbbinak haláláig tartott. 1773-ban eltöröltetvén a jezsuita-rend, M. 1774-ben Kolozsvárt mint a mathesis tanára nyert alkalmazást. 1779-ben Mária Terézia királyné kinevezte őt az erdélyi r. kath. iskolák főigazgatójává, mely álláshoz kir. tanácsosi rang és a kir. főkormányszéknél előadói jog volt kapcsolva. Ezen hivatalában hét évig működött. 1781-ben a könyvvizsgálói korlátlan h atalom is reá bizatott, mely hivatalában igazságos eljárásával a közszeretetet vívta ki magának. 1786-ban kir. főkormányszéki valóságos tanácsos lett és ekkor költözött Szebenből Kolozsvárra. 1788-ban czímzetes kanonokká, 1793. pedig szerbiai czímzetes püspökké neveztetett ki. Batthyányi Ignácz halálával I. Ferencz császár és magyar király 1799. márcz. 14. a szerény és visszavonult férfiút nevezte ki Erdély püspökéül, mely kinevezés Erdélyben a papok és világiak közt általános örömet keltett, mert éppen akkor forgott fenn az erdélyi püspöki javaknak a kir. fiscus által való elfoglalása; az erdélyi püspökségnek ez életkérdését M. erélye az egyház javára döntötte el. (Forrás:mek.oszk.hu) |
Kapcsolódó dokumentum: Mártonfi József |