Képaláírás: Latin neve: Potamogeton natans. Békaszőlő a Mogyoródi-patak vizében. Napsütütte virágain gyakran időznek szitakötők.

Ismertető szöveg: A bodros békaszőlő vagy úszó békaszőlő (Potamogeton natans) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a hídőrvirágúak (Alismatales) rendjéhez, ezen belül a békaszőlőfélék (Potamogetaceae) családjához tartozó faj. A bodros békaszőlő Európa és Ázsia mérsékelt övi és szubtrópusi területein található meg. Európában mindenütt gyakori. A bodros békaszőlő úszó levelű, évelő vízinövény, kúszó gyöktörzzsel. 1-5 méter hosszú szára csak kissé ágazik el. Tavasszal 50 centiméter hosszúságot is elérő, szittyóra emlékeztető, hengeres, rövid életű, víz alatti leveleket fejleszt, melyek még a virágzás kezdete előtt elpusztulnak. Az úszó levelek nyele akkora vagy hosszabb, mint a lemez, az utóbbi elliptikus, gyengén szíves vagy lekerekített vállú, bőrnemű, 4-12 centiméter hosszú. A virágok mintegy 10 centiméternyire a vízfelszín fölé emelkedő kocsányon, 4-5 centiméter hosszú füzérben nyílnak. A virágtakaró hiányzik, 4 portok eresztéke viszont lepellevélszerűen kiszélesedik. A bodros békaszőlő álló-, ritkábban folyóvizekben, mindenekelőtt tavakban, holtágakban, néha iszaptársulásokban él, a tündérrózsahínár tagja. A kiszáradást is elviseli. A virágzási ideje júniustól augusztus végéig tart. (Forrás: Wikipédia)