Képaláírás: Az állatszeliditő.

Ismertető szöveg: A pesti Dunaparton egy állatszelídítő mutogatja érdekesen összecsoportozott állatseregletét, melynek szemlélésekor nem tudja KB ember mit bámuljon inkább, a szelídítő ügyességét-e vagy a különböző vérengző vadállatok csudás kinézését. A szelídítő felgyűrt ingnjjakkal, fedetlen fővel, minden fegyver nélkül egyetlen ártatlan kia lovagostorkával lép közibük, ennek, Bzavának és arckifejezésének hatalmával uralkodik felettük és tetet velük mi neki tetszik. Érdekes látni midőn a hyena, párducz, tigris, oroszlán egy tálból esznek s bár ellenállhatlan a vérengző vágy mindegyikben darabokra tépni a másikat, mindazáltal az állatszeliditö jelenléte miatt jónak látják e vágyukat elfojtott mormogásnál egyébbel nem nyilvánítani. Illy jelenetet ábrázol képünk is. Hajmeresztő látni azt is, midőn az állatszeliditö saját fogai közé fogott hússal eteti azokat, milly gyengéd finomsággal nyúlnak azok az eledelhez, még csak nem is móhóskodnakl hát még mikor a szelídítő e vadállatoknak torkába nyúl, és fejét azok szájába teszi 1! - De mi az mi ez állatokat illy bárányokká teszi? bizonyára nem az erőbeli felsőbbség, hanem az ügyes idomítás, és a kiskoruktól fogva alkalmazott ügyes nevelés. Sokat mondhatnánk e tekintetben egyéb tárgyra vonatkozólag és gondolatrokonságnál fogva - de azt elhalasztjuk egy más alkalomra. (Forrás: Vasárnapi Ujság 1856. május 25.)