Képaláírás: St. Bernhardt hegy

Ismertető szöveg: Szent Bernát hágónál, ahonnét a bernáthegyi legenda elindult. A hágó 2472 méter magasan fekvő, az év kilenc hónapjában hó és jégfödte hegyi útvonal, mely átkelőként szolgált az Alpokban Olaszország és Svájc között. Az útvonalat már a rómaik is használták, akik legmagasabb pontján Jupiter tiszteletére szentélyt építettek. A hágó az V. századtól kezdve elvesztette jelentőségét, az utak lepusztultak, a szentély rommá lett és csak a középkor elején került ismét előtérbe. A Jupiter szentély romjain alapította kolostorát 1050 körül Mentoni Szent Bernát, aki életét a vándorok megsegítésének szentelte. A menedék, mely Európa legrégebbi és legmagasabban fekvő emberi települése, szállást és élelmet nyújtott az elgyötört utazóknak. Szerzetesei és azok segítői naponta ereszkedtek le és tértek vissza a hágón, utasokat kalauzolva. Az első kutyák vélhetően 1660-1670 környékén érkeztek a menedékházba, melyek feladata korántsem a kísérés, vagy mentés, pusztán a kolostor fosztogatók elleni védelem volt. A szerzetesek kutyáikat a völgy parasztkutyáiból válogatták össze. Ezen területeken fejlett szarvasmarha tenyésztés folyt és legelterjedtebbek a nagytestű, tömött szőrű, barnásvörös-fehér foltos pásztorkutyák voltak, ezért a barátok értelem szerűen belőlük verbuválták kutyáikat. Az első írásos emlék (1703) még csak a jelentős számú vendégsereg ellátásához szükséges "nagyüzemi étkeztetésben" betöltött fontos szerepükről tesz említést, miszerint a konyhamester által készített hatalmas mókuskereke hajtva, forgatták a nyársakat. (Forrás: Kutyafajta-kalauz)