Képaláírás: Amsterdami csapszék

Ismertető szöveg: Sok mindent kigondoltat az emberrel a szükség. Ki képzelné azt minálunk, hogy némely ember, ha aludni akar, felakasztja magát. Itt van előttünk a példa. Egy amsterdami lebujban, hol a pipafüst és göztül alig látja egyik ember a másikat, szoktak a város legszegényebb osztályai összegyűlni; hajóslegények, kik fejpénzüket előre elköltötték és házaló zsidók, kik fél hagymából ebédet és vacsorát tudnak csapni. A legrosszabb gégerontót itten iszogatják aztán s ha utoléri őket az álom, lefizetik a háló-garast a gazdának, amiért azután szabad nekik - nem lefeküdni, hanem felfeküdni. Egy vastag kötél van húzva egyik gerendától a másikig, arra ráveti magát az ember, kezét lábát lelógatva, mint a lőtt nyúl, a másik mellé akasztja magát, és igy sorban, a hány csak ráfér. És ott alszik ki-ki, mig föl nem ébred, a másik oldalára sem kell neki fordulni, ha az egyiken elfáradt. De már ennél még is különb dolog a cserény mellett a juhászbundára leheveredni, s kedv szerint végig nyújtózni az áldott pázsiton.(Forrás: Vasárnapi Ujság 1986. január 27.)