Képaláírás: Benkő József.

Ismertető szöveg: "Egy szakadatlan munkásságban áldást harmatozó hosszu életpályát, egy erős székely jellemet, melyet magasztos életczélja felé haladásában, mint árbóczot a viharok, s kőszálat a háborgó tenger hullámcsapkodásai, nem birt semmi sorsviszály megtörni, szerep köréből kiüldözni, - mutatunk be t. olvasóinknak.
...
Benkő József, ezen székely Mabillon, vagy - miként a nagy Kazinczy Ferencz őt jellemzőleg nevezi - Erdély Kovachicha, mult századi nagyhatásu irodalmárainknak azon egyik kitünő bajnoka, kire büszke önérzettel mutathat a magyar...
...Ime, most is egy dicső bajnok emlékét nyitjuk itt meg, ki szerény nevének különösen történetirodalmunk mezején szerzett jeles munkálataival örök diszt és halhatatlanságot, ő egyedül egymaga, a nemzeti irodalom ujjászületése időszakában, annyi irott munkával gazdagitá a magyar nemzet szellemi tőkéjét, hogy ócsárlóink kosara épen nem, sőt talyigájok is alig volna képes mindazt tova szállitani. Egy érdekes családi kis könyvtárt képez azok öszlete. ..." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1961. december 29.)

Középajtai és árkosi Benkő József (Bardóc, 1740. december 20. - Középajta, 1814. december 28.) református lelkész, teológus, botanikus, történetíró, nyelvész. A felvilágosodás korszakának elején élt tudós egyaránt eredményes művelője volt a társadalom- és a természettudományoknak. Fő műve, a Transsilvania, a korabeli Erdély leírása, a művelődéstörténet, a néprajztudomány és a családtörténet máig használt forrásmunkája, amely az államismereti iskola módszerével vizsgálja az erdélyi társadalom anyagi és szellemi életét. Botanikusként elsőként alkalmazta Linné kettős nevezéktanát magyar nyelven. A Magyar Hírmondóba írt cikkeivel a tudománynépszerűsítés egyik korai művelője lett. (Forrás: Wikipédia)