Képaláírás: Sárosy Gyula.

Ismertető szöveg: "Sárosy Gyula 1816-ik év február hó 12-kén született Boros-Sebesben, Aradmegyében. Atyja, Sárosy Lajos, uradalmi gazdatiszt volt ugyanott. Gymnasiumi iskoláit a tehetséges ifju Mezőberényben és Szarvason kezdte, s a jogtudományokat Eperjesen hallgatta. Már fiatal tanuló korában prózában és versben magyarul és latinul oly jelesül dolgozott, hogy tanára, Molitorisz Adolf szavai szerint társainak bámulatát méltán kivivta. Szünidejét folytonosan verseléssel töltötte, s egy pár költeményt küldött a "Magyar Kurirba", mely alkalommal a keresztségben nyert Lajos nevet "Gyulára" változtatá. 1832-ben Eperjesen második költészettanuló volt, midőn társaival magyar nyelvtanuló társaságot szervezett, s a tagok dolgozatai "Kis Köpű" czim alatt egy kis emlékkönyvben maradtak fenn. Bevégezvén iskoláit, magát hivatali pályára szentelé, de a Corpus Juris mellett, keble sugalmait követve, a költészet muzsájának is áldozott. Sárosy Gyula már költői pályájának kezdetén a nyelvészet terén is kitünt, miről tanuságot tesz "Nyelvészke, vagy a magyar nyelv főnehézségei, szabályokban, párbeszédekben és példalapokban", mely Kassán 1837-ben látott napvilágot, s átalános figyelmet ébresztett, ugy hogy az araeopagi szerepet vivő "Figyelmező" is dicsérettel emlékezett, a négy ivnyi munka szerzőjének kitünő képességéről. Sáros vármegye közszeretetü aljegyzője volt 1839-ben, midőn házasságra lépett Helvéty Arnoldinával, kit azonban szerető karjai közül a halál, egy évi boldog együttlét után, elragadott. Vérző szive enyhületet Helikon szent forrásánál keresett, dalolva siratta meg imádott Arnoldináját. Itt kezdődik az ő szenvedésekben gazdag életének emésztő fájdalma. Nem tudott feledni! 1840-ben az aradi váltótörvényszékhez jegyzővé, s csakhamar előadó biróvá neveztetett. Az aradiak hálásan emlékeznek még ma is az ő tevékeny és hathatós müködésére, igazságszeretetére és megvesztegethetni jellemére. Majd minden közintézet neki köszönheti részint lételét, részint fennállhatását, különösen a helvét hitvallasuak részére, az általa tartott "költői felolvasások" jövedelméből templomot épittetett. Bekövetkezvén az 1848-iki év, Sárosyt Pesten találjuk mint a váltó-főtörvényszék előadó ülnökét, midőn már egyszersmind második házasságban élt Vas Paulinával. A bekövetkezett mozgalmas időkben irta "Arany trombitáját", mely őt roppant népszerüségre emelte. - 1849-ben a kormány által, a pesti váltó altörvényszékhez elnökké neveztetvén, e minőségében erélyesen müködött a világosi fegyverletételig, mely után szegényen és minden nélkül bujdosója lőn a nagy világnak. Három évi küzdelemteljes bujdoklás után elfogatván: halálra és vagyon elkobzásra itéltetett, de kegyelem utján két évi fogságot szenvedett Königgrätzben, mely után kiszabadulván, Pesten tartózkodott, s kiadta "Az én albumom" és "Költemények" czimü müveit. Majd 1859-ben ismét elfogatván, két évi Budweisben történt belebbezése után 1861-ik év január havában szabadon bocsáttatott, s a Sarkady István által szerkesztett "Trombita" czimü lap vezére lőn, melyben tőle maradandó becsü költemények jelentek meg." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. november 24.)