Képaláírás: Smolka Ferencz.

Ismertető szöveg: "A lengyel nemzet ezen tündöklő csillaga, született Kaluszban, Galicziában, 1810-ik évben. Iskoláit Lembergben végzé, s 1836-ban törvénytudori koszorut nyert.
Életpályáját mint ügyvéd kezdé meg, de mint határozottan lengyel érzelmü ifju, csakhamar az osztrák rendőrség kezébe került. Vizsgálat alá vonatván, négy évi rabság után, mint felség áruló halálra itéltetett. Az itélet végrehajtása késleltetvén, egy amnestia alkalmával megszabadult börtönéből, azonban ügyvédi állását vissza nem nyerheté.
1848-ban a lengyel nemzetiségi mozgalmak ismét életjelt adtak, és Smolka a nemzeti párt élére állott. Jun. 26. megválasztatott a bécsi országgyülésre követnek. Itt a baloldalon foglalt helyet, s később társait Kremsierbe is követé, a hova az ülés áttétetett. A lengyelek már akkor is a foederalista elvet vallák, és Smolka vezérlete alatt, férfiasán küzdöttek a német centralisatio ellen.
Férfias jelleme és szónoki tehetsége az ellenfélt is tiszteletre kényszerité, s igy történt, hogy Smolka, okt. 2-án (1848.) a kremsieri országgyüléstől 186 szóval 14 ellen a ház másod elnökének választatott. Erre a miniszterek kezdtek neki hizelkedni, s Doblhoff miniszterelnök az igazságügyi tárczával kinálá meg őt, azonban a lengyel hazafi, kinek szivét nemesebb vágyak lelkesiték, a megtiszteltetést visszautasitá.
Majd ismét nyilt ellenkezésbe jutott a kormánynyal, mely az olasz háboru folytatására pénzt kére az országtól; Smolka azonban azt kivánta, hogy Ausztria kárpótlás mellett mondjon le az ugyis csak fegyver erejével tartható Lombard-Velencze birtokáról.
A kremsieri gyülés rögtönzött feloszlatása után Smolka és társai protestáltak az erőszak ellen, s aztán visszament Lembergbe, a hol az 1848-ki átalános amnestia következtében visszanyert ügyvédi foglalkozását folytatta.
Bach minisztériuma alatt oly emberek, mint Smolka, rendesen nyilván üldöztettek, vagy legalább a szellemi küzdtérről végkép elvonulni kényszerittettek. 1861-ben azonban, a midőn az alkotmányos eszmék, az elnyomás lánczai alól ismét kiszabadulni kezdettek, a lengyel nép ismét megemlékezék próbált hüségü hazafiairól, és Smolka a lembergi tartományi gyülésbe küldetett, mely őt birodalmi tanácsosnak is megválasztá.
Kezdetben egy lengyel küldöttség élén látjuk őt Bécsben megjelenni, a hol Schmerling ur által fogadtatott, de a honnan, régi szokás szerint, szép szavaknál egyebet nem nyerhetett.
Azonban soha sem adá e jeles lengyel hazafi szónoklati tehetségének, államférfiul bölcseségének, s elrettenthetlen hazafiságának, világosabb jeleit, mint az aug. 28-ki ülésben, a midőn összesen 30-40 elvrokonával, a fanatikus centralista had ellenében oly bátorsággal lépett a küzdtérre, hogy arra egész Európa tetszését és elismerését kiérdemlette." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. október 6.)