Képaláírás: Czartokyski Ádám György herczeg.

Ismertető szöveg: "Czartoryski Ádám György herczeg, a régi Jagellók egyik ivadéka született Varsóban 1770-ki január 14-dikén, tehát két évvel hazája halála, Lengyelország első felosztása előtt. Atyja, Ádám Kazimir herczeg, Podolia főhelytartó s osztrák táborszernagy és anyja Flamming szász grófnő, rangjához illő nevelésben részesiték s tanulmányai befejezése végett Német-, Franczia- és Angolországba küldék. Ez utóbbi országban, hol hosszabb ideig tartózkodott, alaposan tanulmányozta az alkotmányosságot, melynek később legbuzgóbb bajnokául tüntette ki magát. Már 1792-ben résztvett azon harczban, melyet hazája az 1791. máj. 3-iki alkotmány védelmére Oroszország ellen folytatott.
Lengyelország több izben megujult önvédelmi harczainak szerencsétlen befejezése után, az orosz kormány a Czartoryskiak roppant terjedelmü birtokait is elkoboztatta, melyek azonban osztrák közbenjárás folytán ujra visszaadattak, oly feltétel alatt, ha mindig két Czartoryski kezesül Sz. Pétervárra megy.
...
Több évi visszavonultság után, midőn a franczia császár keze már nem ért a Visztuláig s a varsói herczegség, a mily gyorsan létrejött, ép oly gyorsan el is tünt, Czartoryski ujolag Pétervárra ment, hazájaérti régi fáradozásait megnyitandó. 1813-ban a császárt Bécsbe és Párisba követte, a nélkül, hogy más vigaszt hozhatott volna haza, mint egy lengyel királyság felállitását mint orosz tartományt.
...
1830. nov. 29-én Varsóban fölkelés tört, ki, mintegy utóhatásaként a párisi forradalomnak. Több fiatal tiszt a gyülölt helytartót, Konstantin nagyherczeget elüzvén, a népet fegyverre szólitotta. Oly kevéssé bizott Czartoryski e fölkelés sikerében, hogy másnap reggel többedmagával az orosz herczeghez ment, ezt a visszatérésre fölkérendő, s a varsóiakhoz intézett ismeretes kiáltványt aláirta, melyben a fölkelés "szomoru eseménynek" neveztetik. Az események rohama magával sodorta őt is. Clopicki a herczeget külügyminiszterré nevezte ki, s midőn ő a hadsereghez utazott, Czartoryski a nemzeti kormány elnökévé választatott meg, mely nagyfontosságu állomásra oly nehéz körülmények közt: épen oly alkalmatlan volt, mint bárki más. Lemondott tehát hivataláról s a hadsereghez ment, hol mint egyszerü katona Ramorino tábornok hadtestében, a miedzirzeczi ütközetben (1831 aug. 29.) résztvett. Midőn e hadtest szétveretett, Sandomirba ment Rozycki tábornokhoz, utolsó pillanatig harczolandó. A harcz kimenetele szomoru volt.
Czartoryski, a ki halálra volt itélve, először Angolországba menekült, onnan később Francziaországban telepedett meg, hol mint a lengyel emigratio főnöke élt egykori roppant vagyona csekély romjaiból. Háza a tudomány és müvészet menhelye, neje vigasztaló angyala volt a szerencsétlenség napjaiban. Ha némelyek szemére vetették is a herczegnek gyengeségét és Sándor czár s az európai kormányok iránt táplált nagy bizalmát; de nem találkozott senki, a ki valaha nemtelen cselekedetről vádolta volna. Még legelkeseredettebb ellenei egyike Novossiltzoff is, a ki mint a wilnai egyetem gondnoka, a herczeg utóda volt, csupán arról vádolhatta őt Szent-Péterváron, hogy azon 20 év alatt, midőn a Jagellók régi egyetemének gondnoka volt, Lithvániának Oroszországba való olvadását 100 évvel hátravetette.
Számüzetése sanyarainak f. évi julius 14-én a halál vetett véget Páris mellett montfermeili kastélyában." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. szeptember 29.)