Képaláírás: Czartokyski Ádám György herczeg.
Ismertető szöveg: "Czartoryski Ádám György herczeg, a régi Jagellók egyik ivadéka
született Varsóban 1770-ki január 14-dikén, tehát két évvel hazája halála,
Lengyelország első felosztása előtt. Atyja, Ádám Kazimir herczeg, Podolia
főhelytartó s osztrák táborszernagy és anyja Flamming szász grófnő,
rangjához illő nevelésben részesiték s tanulmányai befejezése végett
Német-, Franczia- és Angolországba küldék. Ez utóbbi országban, hol
hosszabb ideig tartózkodott, alaposan tanulmányozta az alkotmányosságot,
melynek később legbuzgóbb bajnokául tüntette ki magát. Már 1792-ben
résztvett azon harczban, melyet hazája az 1791. máj. 3-iki alkotmány
védelmére Oroszország ellen folytatott.
Lengyelország több izben megujult önvédelmi harczainak szerencsétlen
befejezése után, az orosz kormány a Czartoryskiak roppant terjedelmü
birtokait is elkoboztatta, melyek azonban osztrák közbenjárás folytán ujra
visszaadattak, oly feltétel alatt, ha mindig két Czartoryski kezesül Sz.
Pétervárra megy.
...
Több évi visszavonultság után, midőn a franczia császár keze már nem ért
a Visztuláig s a varsói herczegség, a mily gyorsan létrejött, ép oly
gyorsan el is tünt, Czartoryski ujolag Pétervárra ment, hazájaérti régi
fáradozásait megnyitandó. 1813-ban a császárt Bécsbe és Párisba követte, a
nélkül, hogy más vigaszt hozhatott volna haza, mint egy lengyel királyság
felállitását mint orosz tartományt.
...
1830. nov. 29-én Varsóban fölkelés tört, ki, mintegy utóhatásaként a
párisi forradalomnak. Több fiatal tiszt a gyülölt helytartót, Konstantin
nagyherczeget elüzvén, a népet fegyverre szólitotta. Oly kevéssé bizott
Czartoryski e fölkelés sikerében, hogy másnap reggel többedmagával az orosz
herczeghez ment, ezt a visszatérésre fölkérendő, s a varsóiakhoz intézett
ismeretes kiáltványt aláirta, melyben a fölkelés "szomoru eseménynek"
neveztetik. Az események rohama magával sodorta őt is. Clopicki a herczeget
külügyminiszterré nevezte ki, s midőn ő a hadsereghez utazott, Czartoryski
a nemzeti kormány elnökévé választatott meg, mely nagyfontosságu állomásra
oly nehéz körülmények közt: épen oly alkalmatlan volt, mint bárki más.
Lemondott tehát hivataláról s a hadsereghez ment, hol mint egyszerü katona
Ramorino tábornok hadtestében, a miedzirzeczi ütközetben (1831 aug. 29.)
résztvett. Midőn e hadtest szétveretett, Sandomirba ment Rozycki tábornokhoz,
utolsó pillanatig harczolandó. A harcz kimenetele szomoru volt.
Czartoryski, a ki halálra volt itélve, először Angolországba menekült,
onnan később Francziaországban telepedett meg, hol mint a lengyel emigratio
főnöke élt egykori roppant vagyona csekély romjaiból. Háza a tudomány
és müvészet menhelye, neje vigasztaló angyala volt a szerencsétlenség
napjaiban. Ha némelyek szemére vetették is a herczegnek gyengeségét és
Sándor czár s az európai kormányok iránt táplált nagy bizalmát; de nem
találkozott senki, a ki valaha nemtelen cselekedetről vádolta volna. Még
legelkeseredettebb ellenei egyike Novossiltzoff is, a ki mint a wilnai
egyetem gondnoka, a herczeg utóda volt, csupán arról vádolhatta őt
Szent-Péterváron, hogy azon 20 év alatt, midőn a Jagellók régi egyetemének
gondnoka volt, Lithvániának Oroszországba való olvadását 100 évvel
hátravetette.
Számüzetése sanyarainak f. évi julius 14-én a halál vetett véget Páris
mellett montfermeili kastélyában." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. szeptember 29.)
|