|
Képaláírás: Végjelenet a "Bánk bán" operából.
Ismertető szöveg: "A lapok hirei közt gyakran olvastuk, hogy az évek óta munkában levő "Bánk
bán," lassan ugyan, de annál biztosabban siet befejezése felé. Elvégre a
jelen év tavaszán egyszerre csak jelenti a szinlap, hogy másnap "Bánk bán"
fog előadatni.
...
Magáról az opera szépségeiről beszélve, hasztalan erőködnénk megfelelő
szavakat találni. A szép zene olyan, mint a gyönyörü táj: ezt látni,
amazt hallani kell, hogy bájait élvezhessük. -
Annál nagyobb örömmel jegyezhetjük fel, hogy "Bánk bán" zenéjét, hallva,
s a kiállitás fényét, gazdagságát és izléssel párosult csinosságát látva,
azon kellemes meggyőződésre jutunk, hogy szinházunk átalában, s különösen
nemzeti operánk, a szinház megnyitása óta, a kornak megfelelő s az
igényeket kielégitő nevezetes haladást tanusit. - Husz évvel ezelőtt ily
előadásról, a hol a müvészi erők a látvány csillogó varázsával vetélkednek,
fogalmunk sem lehetett.
...
A müvet egészben, és részletileg legjobb zenészeti itészeink, a kor egyik
legjelesebb tüneményének nevezek. Birunk játékrendünkben 20 oly külföldi
operát is, mely összevéve sem bir annyi belbecscsel, mint Bánk bán második
felvonása, a hol a szenvedő Melinda, a Tisza füzesei között sirja el
gyógyithatlan buját, s vigasztalást csak a viharoktól felzuditott habok
között találhat.
Rajzunk az opera végjelenetét ábrázolja, de akarva sem tagadhatnók,
hogy e kép, melyen az elhamarkodás nyomai találhatók fel, kissé jobban
sikerülhetett volna. - Folyvást oda törekszünk, hogy a hazai müvészeti
erők e téren is minél nagyobb tökélyt fejthessenek ki. Most még nem
mindig érünk czélt." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. szeptember 15.)
|
