Képaláírás: Székács József.

Ismertető szöveg: "Dr. Székács József, a pesti magyar evang, egyház lelkésze, mult év óta ül az u. n. bányakerület superintendensi székében, melynek hatásköre Beszterczebányától és Selmecztől kezdve, Pest- és Csanádmegyéken keresztül, a Bánság legvégső szögletéig terjed. Az egyháznak közbizodalma, melyet a jeles hitszónok, az egyház ügyében fáradhatlan pap és tudós férfiu már régóta birt, emelé őt e terhes állomásra épen azon nehéz időkben, midőn az önkényuralom által kiadott hirhedett pátens a magyar protestánsok önállóságát és szabadságát halálos döféssel fenyegette.
...
Életének főpontjai ezek. Született 1809. február 2-dikán Orosházán (Békésmegyében.) Tanult Mezőberényben és Sopronban, mely utóbbi helyen az ottani tanulók 1790. óta virágzó magyar társaságának lelkes tagja s könyvtárnoka lett. - Később Eperjesre ment át, hol a Sopronban bevégzett theologiai tanulmányok után a jogtant hallgatá, hol a növendékek között a hanyatlani kezdő nyelvmivelő társaságot ujra föléleszté s annak ügyeit ama határszéli főiskolában, mint társulati elnök különösen szivén viselé. Időközben a Rudnai Nikolics családnál több évig nevelő levén, mint ilyen hosszabb időt töltött Karloviczon, hol alkalma nyilt, nemcsak a szerb, hanem a szerencsés véletlen által támogatva, a hellén nyelv és irodalom kincstárába is bejuthatni. Akkori irodalmi fellépése nagy figyelmet gerjesztett a hazában. Részint erőteljes eredeti ódái, satyrái és epigrammjai, részint a régi görög s az ujabbkori szerb költészetből hozzánk átültetett virágai megérdemlett kedves fogadtatásban részesültek. Tanulmányait később a külföld meglátogatása által szaporitá. Hosszabb időt töltött névszerint a berlini egyetemen, hol a legjelesb tanárokat hallgatá; azután beutazta Németország legnagyobb részét, Hollandiát, Angliát stb. Utazásából 1836-ban tért vissza s ez évben választá tagjává a magyar Akademia. Egy évvel később, midőn a pesti evang, magyar egyház választá lelkészévé, állandó lakosa lőn a fővárosnak s hivatalos foglalkozásai mellett melegen ápolá az irodalmat, hol különösen az egyházi irodalom terén hervadhatlan érdemeket szerzett. Tanusitják ezt többi között a "Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 6 évi folyamai (1842-1848), melyeket a pesti ref. egyház lelkészével, Török Pállal, ritka testvéri egyetértéssel, folytonosan együtt szerkesztett. A két egyházi férfiu Castor és Polluxszerü egyetértése csaknem közmondássá vált s a sors ugy jutalmazá meg a két férfiu kitartó buzgalmát, hogy csaknem ugyanazon időben választá meg őket külön egyházkerületök a bizalom legfőbb polczára, ugy hogy most azon még soha nem tapasztalt ténynek vagyunk tanui, hogy a magyar főváros két protestáns superintendensnek székhelye." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. szeptember 1.)