Képaláírás: Deák Ferencz.

Ismertető szöveg: Kehidai Deák Ferenc (Deák Ferenc Antal, Söjtör, 1803. október 17. - Budapest, 1876. január 28.) politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő, igazságügy-miniszter, "a haza bölcse", "a nemzet prókátora".
Deák történelmi nagysága, személyes kiváló tulajdonságaitól eltekintve abban áll, hogy az örökös közjogi viszályokat elhárítva a nemzet útjából, az uralkodóház és az örökös tartományokhoz való viszony teljes, törvényes tisztázása által nemcsak az alkotmányt és a nemzet létét erősítette meg újra, hanem lehetővé tette az ország fejlődését, anyagi és szellemi művelését. Rendkívüli érzéke volt a tudományhoz; tudta, hogy nemzete csak ezáltal boldogulhat. Mint politikai alkotó elme történelmünk legnagyobbjai mellett foglal helyet; hazafiságánál és spártai jelleménél fogva, méltán hasonlítható Hunyadi Jánoshoz. Beszédeit, írásait Kónyi Manó adta ki hat kötetben (Deák Ferenc Beszédei I-VI. Bp., 1882-1898.; második, bővített kiadás Bp., 1903.) Ennek alapján készült a Magyar Remekírók 1906-ban megjelent kétkötetes válogatása. (Szerkesztette és bevezette Wlassics Gyula; címlapkiadás: 1923 előtt) 1934-ben Berzeviczy Albert bevezetésével jelent meg egy kötet Deák Ferenc írásaiból; feltűnő, hogy ebben nem kapott helyet az 1867. március 28-án elhangzott, a Kiegyezést védő parlamenti beszédje. Szövege külön kötetben is megjelent a híres Húsvéti cikk (1865. április 16.) társaságában, 1917-ben, dr. Fayer Gyula bevezetőjével. ... (Forrás: Wikipédia)