Képaláírás: Képek a hazai népéletböl. 4. Indián dervish Budapesten.

Ismertető szöveg: "Hogy miért zavarjuk bele ezt a mohamedán kolduló barátot (dervish) a 'magyar népélet' képei közé? fogja tán némely olvasó kérdezni. Az igaz, hogy nem tartozik oda, mert hiszen a török régen kipusztult ez országból s e 'hazai népéletből' - és azóta vannak itt mások, a kik a töröknél törökebbek - azonban azt a dervisht, a kinek alakját közöljük, mégis csak itt láttuk mi közöttünk s itt leste meg rajzoló művészünk azon imádkozó helyzetében, melyben a Vasárnapi Ujság számára megörökité. Tehát hadd foglaljon itt szerény helyet, ugyis hamar tovább kell mennie.
Van Budán - mint erről lapunk korábbi folyamaiban bővebben emlékeztünk - egy török mecset maradványa, mely meglehetős jó karban tartatik. E mecsetben a törököknek egy nagy emberök van eltemetve, kit ők prófétakép tisztelnek, a kinek sirjához még most is elvetődik évenként egyegy buzgó hitű muzulmán. A prófétának és budai sirjának hire, ugylátszik, nemcsak a közel Törökországban ismeretes, hanem el van terjedve a legtávolabb országokban is, hol Mohamed hitét vallják az emberek.
Azon mohamedán barát, kiről most szólunk, egyenesen Kelet-Indiából jött ide a budai próféta sirjához s néhány évvel ezelőtt 8 napot töltött a magyar fővárosban, honnan London felé utazott, hasonlóul egy ott eltemetett másik próféta sirjához. Képzelhetni, mennyi viszontagságon mehetett keresztül hosszu utjában, ha tudjuk, hogy a hol csak hajóra nem parancsolta valami közbeeső tenger, mindenütt gyalog utazott, s nyelvét senki sem értette, ugy hogy csak jelek által volt képes közlekedni.
A véletlen ugy hozta magával, hogy az indián dervish itt léte alatt épen jeles festészünknél, Sterio Károlynál volt szállva. Igy történt, hogy kényelmesen lerajzolhatta, még pedig legjellemzőbb, imádkozó helyzetben, a minőben igen gyakran volt látható, mert még éjjel is több izben kelt fel, hogy imádkozzék, a mi mindig ugy történt, hogy az előtte álló csészéből kezeit megmosta, félholdas dárdáját a szoba padlózatába szurta (a mi a házigazdának nem nagy örömet okozhatott), papucsát levetette, s karjait keresztbe kulcsolva, Kelet felé fordulva, térdre ereszkedett. E helyzetben maradt rendesen egy negyedóráig.
Reggel korán elhagyta szállását s a budai mecsetben imádkozott, éhen szomjan, egész naplementéig. Neve ez volt: Ali basa, dervish. Szives házigazdájának egy csinos hindosztáni tört hagyott emlékül." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. június 9.)

A dervis szó a köztudatban a muzulmán szúfi testvériség (tarika) képviselőire utal, akik a középkori keresztény szerzetesekhez hasonlóan szegénységben, aszkétaéletet élnek. ... (Forrás: Wikipédia)