Képaláírás: Oláh faház Biharmegyében.

Ismertető szöveg: Bár e vidék végnélkül sok szilárd épitő anyaggal bir, milyek mész-, márvány-, homok- s porfirkő, - a házak mégis rendszerint fából épitvék, gomolya-alaku szalmafödélre, mint a varjuk által ásott lyukak, teszik meg a kémény szolgálatát. - A jobbmóduak házai két részből állanak, a lakosztályból s az istállóból, s hogy kényelmüket szaporitsák, ugy szoktak tenni, hogy évenkint ezen osztályokat felcserélik, s igy ha az idén az utczára forduló rész volt a lakóház, a jövőre istálló lesz, s viszont. - A szegényebbek házai egyetlen, mintegy harmadfél négyszög-öl területű viskóból állanak, hol ember és állat együtt tanyáz. E viskók ablakai alig másfél arasznyi magasak és szélesek, mik üveg helyett, - bár a gazdag bééli huta az egész vidéket elláthatná ezzel, - vékony lécz rostélylyal vannak ellátva.
Jobb karban levő keritéseket sehol sem láttam, mint e vidéken, habár a tizenöt lépés hosszu udvaron a ganéjdombnál, a tengeriszáritó górénál és a kenetlen szekérnél egyébb nem igen vehető észre. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. márczius 24.)

Az oláh községekben, különösen a gör. keletieknél, általános a fából való építkezés, de azért sok vert falat és paticsot is találunk. Az egész ház rendszerint, - különösen a szegényebb vidékeken - csupán egy lakosztályból áll, a hol minden együtt van, sok esetben még az apró háziállatok is. Azok, a kik már tehenet vagy lovat tarthatnak, istállóval toldják meg a házat, mely azonban amazzal mindig egy fedél alatt van. A módosabbaknál már szobát, konyhát, néhol kamrát és istállót találunk és különösen azoknál az oláhoknál, a kik magyarok között, vagy magyarabb vidéken laknak, az istálló már különállóan van építve. A ház fedele rendesen gúlaalaku. A szegényebbek csépelt szalmával fedik házaikat. A szalmát jó vastagon a tetővázra hányják és rudakkal szorítják le, vagy sodrott szalmával kötik ki. A tehetősebbek már zsupszalmát használnak vagy deszkát. A háztető rendszerint meredek és magasabb magánál a háznál, egyrészt, hogy arról a hó és esővíz könnyebben lecsurogjon, másrészt, hogy széna vagy szalmapadlásul is szolgálhasson és hogy télen több meleget tartson. (Forrás: Vende Aladár: Bihar vármegye népe, mek.oszk.hu)