Képaláírás: Chinai vitorlás-talyiga.

Ismertető szöveg: A csin fényüzést kedvelő, melly főleg különféle diszmenetek s más ünnepi alkalomkor látható; a nagy urak s magas hivatalnokok rendszerint több százra menő kisérettel járnak, kelnek s utaznak; a főur maga a menet közepén aranyozott karszékben vitetik, kisérete lóháton s gyalog előzi s követi. - Az alsóbb osztályuak is vagy lóháton járnak, vagy zárt kolyákban, gyaloghintókon utaznak, - hintók, kocsik ismeretlenek, szekerek csak javak szállitására alkalmaztatnak. Ezek majd két kereküek, majd csak egy de óriás kerékkel ellátott targonczák, a kocsis hátul jár, két rud által tolván s kormányozván kutya vagy szamár által vonszolt jármüvét. Gyakran a szelet fogják be, a targonczára két kis árbocz levén alkalmazva, melly közé vászon vagy gyékényből készült vitorla van kifeszitve s mellynek czélszerü alkalmazása által roppant munkát meggazdálnak, - a szél a mozgatási erők legolcsóbbja lévén. - Illy vitorlás targonczák azonban csak csin utakon használtatnak, mellyeknek az europai vasutakat kivéve nincsen párjuk, a kormány ügyel arra, hogy a rendesen vezetett országutak folyton legjobb karban tartassanak. - Az utak deszka simaságuak s gyakran jobbra balra fallal szegélyezvék, - s számos munkás éjjel nappal azok seprésével az esőviz és sár eltávolitásával foglalkozik... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1855. november 25.)

Bár kínai vitorlás kocsikról már a 6. század óta léteznek feljegyzések, ezek a szárazföldi vitorlás járművek nem talicskák voltak. A vitorlával segített talicska feltalálásának ideje bizonytalan. Andreas Everardus van Braam Houckgeest 1797-es könyvében közölt róla metszeteket és egy leírást is:
"Shandong tartomány déli határának közelében egy olyan fajta talicskával találkozhatik az ember, ami jóval nagyobb a korábban általam leírtaknál, és amelyet ló vagy öszvér húz. Ám képzeljék el a meglepetésemet, amikor ma ezekből egy egész flottával találtam szembe magam. Szándékosan nevezem flottának, mert mindegyiknek vitorlája van, amit a talicska elülső végén rögzített kis árbocra szerelnek fel. A vitorla fonott gyékényből vagy többnyire inkább vászonból készül, öt-hat láb magas és három-négy láb széles, árbocmerevítőkkel, kivonó- és felhúzókötelekkel, akárcsak a kínai hajókon. A kötélzet a talicska két nyeléhez csatlakozik, így azt a talyigás ember állítgatni tudja."
Ezeket a vitorlás talicskákat még a 20. században is használták. (Forrás: Az angol nyelvű Wikipedia alapján)