Képaláírás: Pusztai iskolák.

Ismertető szöveg: Mennyire kiván a pásztorember is okulni, arról elég legyen az abonyi gulyás ellenében tanuságul a vadkerti kanászt megemlitenünk, a ki rendes előfizetője a "Vasárnapi Újságnak." Az összes tanyai lakosságról pedig fenhangon tanuskodnak a legközelebb lefolyt évben keletkezett pusztai iskolák, mellyek egyikét azon időtájban ábrázolja e czikkhez foglalt mai képünk, midőn téli havas időben szánon vitték a szülék gyermekeiket oskolába, csakhogy semmit se mulaszszanak el a tanulásból - Bár kemény lehet az idő, mint a gyermekek tömött öltözetéből, lekötött füleiből, a gallyak zuzmarázáról láthatni, még is mindenfelől jó kedv mutatkozik. A gyermekek örömmel ugrálnak le a szánról, az apjok, ki a lovakat hajtja, örömmel köszön a tanitónak , a ki szintén jó kedvében csakugy pipázgat a tornáczon s örömmel nézi, mint hajt be egyik szán a másik után az oskolába kedves tanitványaival. Azon a szánon ott a kereszten tul is jó kedvvel lehetnek, mert a lovak, negédesen vágják szügynek a fejöket s még ez a bodri eb is ugy látszik, hogy örömmel baktat a szán előtt, s vigan vinnyog visszafelé a lovakra.
Hogy a tanyai tanitó és szülők megbecsülik egymást, látszik abból a szives köszönésből, a melylyel egyik a másik üdvözlését fogadja. De még azt is gyanithatjuk ám, hogy a tanyai szülők közakarattal, s okos egyetértéssel könnyitik a gyermekek iskoláztatását; mert az a sok gyerek egy-egy szánon semmi esetre nem lehet egy apáé, hanem bizonyosan a szomszédok ugy beszéltek össze, hogy ma Pásztor András uram fog be, holnap Gulyás István, holnapután Fekete István és igy folyvást a mellyikre a sor következik.
Ennek a szép egyetértésnek és józan meggondolásnak pedig az lesz rövid időn a gyümölcse, hogy a világhirü alföldi pusztákon nem csak izmos, deli, sugár legények, hanem egyszersmind ollyan értelmes, okos emberek teremnek, a kiket nem a pandurok, sem a zsandár, sem a statárium tart vissza a rosztól, hanem tulajdon belátása vezérel a jóra; s nem adunk neki nagy időt, hogy e részben is hirnevet szerezhet magának az alföld külső népe, mert vajmi nagy dolog az, ha az ép, edzett test és világos ész egyesül a jóra. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1855. márczius 25.)