Képaláírás: Miklós czár.

Ismertető szöveg: Miklós czár halála.
Napjaink legnevezetesb eseménye azon férfiu hirtelen kimulása kinek arczképét lapunk mai száma közli. A "Politikai Ujdonságok" közelebbi számában előadtuk a czárok leghatalmasbikának élet- és jellemrajzát, előterjesztettük mindig növekedett hatalma- és szerencséjének képét. ...
Miklós czár életének 59-ik évét élte. Férfias, ép testalkatát ritkán zavará meg betegség; az ép testtel járó nyugottság csak az ujabb időkben engedett bizonyos izgékonyságnak hetyet, mitől orvosai nem hiában tartottak. A mult aónap elején - mint az orosz hiralalos tudósitások irják - erős náthaláz lepte meg, melly fokonként olly hevessé fejlődött, hogy a czár első udvari orvosa, Mandt tudor szükségesnek látta , még egy másik orvos tanácsát is kikérni. A czár könnyen és tréfásan vette a dolgot s beleegyezett a másik orvos meghivásába. Álmatlanság és erős köhögés annyira sulyositák állapotját, hogy febr. 22-én az orvosok megkérték ő felségét, ne hagyja el szobáját.
De a czár váltig szabadkozott e kivánat ellen... Ezzel a hideg idő daczára, szánra ült s a katonai gyakorló házba hajtatott, hol a gárdagyalogság felett tartott szemlét, melly másnap a lengyel határszélre volt utazandó.
A császárnak ez utolsó, három óráig tartott szemléje volt utolsó nyilvános megjelenése. ...
Betegségének egész lefolyása alatt mindig tábori ágyán feküdt, melly egy szénával töltött börzsákból, ugyan illyen vánkosból, egy takaró- s köpönyegből állott.
Csak febr. 28-án lett állapota valóban veszélyes. Ez időtől fogva márczius l-ig szemmel látható volt a betegség rohanó pusztítása. Márczius 1-én este már lemondtak róla. Az orvosok tanácsára a czárné s a trónörökös megkérték a czárt, hogy az Ur vacsorájával éljen. E perczben látszék a czár igazán felfogni állapota veszélyességét, de azért változást alig lehete rajta észrevenni.
Márczius 1-je és 2-ka közti éjjel tudtára adta az orvos a czárnak , hogy veszélyesen beteg, névszerint, hogy tüdeje van leginkább veszélyeztetve. Ekkor a czár teljes nyugalommal és elszántsággal élt az Ur vacsorájával, bucsut vett a császárnétól, gyermekeitől s unokáitól, megáldá és megcsókolá mindegyiket...
...kimúlása ... melly márczius 2-án déli 12 óra 10 perczkor következett be minden nagyobb rázkódás nélkül. Mondják, hogy maga küldte még szét Moszkvába és Varsóba a halálát jelentő telegrafi tudósításokat s meghatározta a temetési szertartást. Utolsó pillanataiban jelentették neki, hogy Mencsikoff herczeg fia Szebasztopolból megérkezett s leveleket hozott az ott tartózkodó fiatal nagyherczegtől. De erről már nem akart tudni semmit. "Ez megint visszavezetne a földre !" monda s eltiltá a herczeg bebocsátását.
A holttest arcza eleinte egészen el volt változva. De lassanként ismét, visszatértek a czár eredeti szép vonásai s halálos nyugalmukban még meghatóbbak voltak, mint valaha. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1855. márczius 18.)

I. Miklós (oroszul: Николай I, teljes nevén Nyikolaj Pavlovics Romanov Николай Павлович Романов; Gatcsina, 1796. június 25./július 6. - Szentpétervár, 1855. február 18./március 2.) orosz cár, valamint lengyel király és finn nagyherceg 1825. december 1-jétől kezdve haláláig. Apja I. Pál cár volt; bátyját, I. Sándort követte az orosz trónon. Az ő nevéhez fűződik az 1848-49-es magyar forradalom leverése, valamint a krími háború megindítása. (Forrás: Wikipédia)