Képaláírás: Latin neve: Ajuga reptans. 10-30 cm magas, évelő növény. A szár töve indás, az indái legyökeresedők, szára gyapjas, csak két átellenes oldalán pelyhes. Tőlevelei hosszúnyelűek, visszás tojásdadok, virágzáskor megvannak. Szárlevelei ülők, tojásdadok, murvaszerűek, ép vagy kanyargós szélűek. A virágzat hengeres füzér. A felső murvák a virágoknál rövidebbek. A párta kék, felső ajka rövid. Termése makkocska.

Ismertető szöveg: Az indás ínfű (Ajuga reptans) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az árvacsalán-virágúak (Lamiales) rendjéhez, ezen belül az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjához tartozó faj. Dél-Európa kivételével egész Európában igen gyakori. Az indás ínfű 15-30 centiméter magas, évelő növény. Szárának tövéből hosszú, leveles indák nőnek. Előfordul a váltott irányú csavaros növés, emiatt a beeső fény iránya szerint szabálytalan, szélesebb fénycsíkokat, foltokat mutat. A pórusok nagyok, a látható növekedési zónáknak megfelelően csoportosulnak, a bélsugarak szabad szemmel alig észlelhetők. Balzsamos illata van, íze néha keserű. A négyszögletű szár csak két átellenes oldalán pelyhes szőrű. A 4-7 centiméteres tőlevelek csokorszerűen helyezkednek el, szárnyas nyelűk hosszú, a szárlevelek rövidebbek, hosszúkás, fordított tojásdadok, tompán fogasak vagy ép szélűek, keresztben átellenes állásúak. A kék vagy ibolyáskék, nagyon ritkán rózsaszín vagy fehér, ajakos virágok kettesével, hatosával álörvökben nyílnak a felső szárlevelek hónaljában, és hengeres álfüzért alkotnak. A felső ajak csaknem teljesen hiányzik, a háromhasábú alsó ajak viszonylag nagyméretű. A virágok 1,5-2 centiméteresek, melyből 1-1,5 centiméter jut a párta karimájára. A virágzat murváskodó levelei ép vagy kanyargós, esetleg csipkés szélűek. Az indás ínfű lomb- és tűlevelű, valamint elegyes erdők, ligetek, nyirkos rétek, cserjések és utak szélének lakója. A hegységekben 1700 méter magasságig felhatol. Az indás ínfű az üde, laza, tápanyagban gazdag, humuszos vályog- és erdei talajokat kedveli. A virágzási ideje május-június között van. Magját a hangyák terjesztik. Korábban gyógynövényként használták sebek gyógyítására. Zsenge, fiatal leveleiből főzelék készülhet. (Forrás: Wikipédia)