Ismertető szöveg: Igen sajátos Nagyszombat czímere, t. i. egy szerencsekerék (Glücksrad, rota fortunae, rota fatalis, rota nativitatis nostrae, roue symbolique, roue de fortune). ... Az ó-keresztyénség a kerék képét nem használta, de használták újra a XII. század óta, melyben legelőször előfordul a landsbergi Herad "Hortus deliciarum" czimü kéziratában, mely Strassburg legujabb ostromlásában elégett. Itt maga a szerencse istennője a kereket forgatta, melynek legmagasabb tetején király ült, jobb oldalán felszálló, balján lebukó, lenn pedig földön fekvő alak volt ábrázolva. Rendesen ezen alakok mellé ily felirat jelenik meg: Regnabo (Spes); Regno (Gaudium); Regnavi (Tiinor); Sum sine Regno (Dolor).
Azonban a keresztyénség itt nem állapodott meg, hanem a kereket más emberi viszonyok jelképéül, nevezetesen mozgását a korok fejlődésének jelképezésére használta, s itt többnyire négy felszálló, három leszálló kort vett fel, pólyás gyermekét, fiúét, fiatalét, férfiét, koros férfiét, aggastyánét és haldoklóét.
Végre a sorsot összekötötte a felsőbb gondviseléssel, melyben már nem Fortuna asszony, hanem Krisztus igazítja a kerek forgását; és ilyen értelmű a nagyszombati czímer-kerek, melyről igy szól Heider:
A keresztyén szellemben átalakult szerencse-kereknek legjelentékenyebb példája, melynek képe e szellemnek teljes világos magyarázata miatt, joggal e nemü ábrák élére állitható; a XIII. század második feléből származó nagyszombati szerencsekerek S. M. CIVIVM DE ZVMBOTHEL felirata még ki van egészitve e szavakkal: CVM ROTA FORTVNE, s ez bizonyitja, hogy efféle kerekek is, ámbár nem a szó legszorosabb értelmében, még a szerencsekerekek sorába tartoznak. Közepén a megváltó keresztnimbusos fejét látjuk e felirattal: ET DEVS EN ROTA, e fölött a küllők közt, melyek a külső kört a belsővel oszlopkák alakban összekötik, jelenik meg az A és W betű, és lejebb, ugyanis a küllők közt jobbra félhold, balra nyolczágu csillag. A magyarázat, világos. Az élet változatosságának szilárdan álló középpontja Krisztus (et deus in rota), ő mindennek kezdete és vége (A és Ω); a kerek fel- és alászállása (nap és hold, a csillagot inkább napnak kell tekinteni) az ő akarata szerint, isteni rendelete értelmében történik. (Forrás: Henszlmann Imre: Magyarország csúcs-íves stylü műemlékei)