Képaláírás: Részlet a járfalvi monstranciából.

Ismertető szöveg: Egyházi készlet.
Monstrancia. Szentség-mutató.
Ide tartozik mindenek fölött a hires pozsonyi monstrancia... Weisz Károly értekezésében ezeket mondja: "A monstranciák használata egykoru az urnapjának installatiójával, mely a vienni conciliumon 1311. rendeltetett el. A monstranciák, melyekben az ur teste ostya-alakban ünnepélyes díszmenetekben vitetett, fenséges rendeltetése az aranymíveseket mesterségük legmagasabb fokának kimutatására késztette. Eleinte a monstranciákban, az egyházi szerek közt, a szerkezeti elv legtisztábban volt kifejlesztve, és csak későbben, miután a középkori épitészet maga a díszités kedvéért hanyatlott, az ornamentatio a monstranciákbau is elnyomta az összhangzó stylszerü alakok felépitését (Aufbau)".
...
A járfalvi monstrancia 0,94 m. mérvén csak kevéssel alacsonyabb a pozsonyi 1,08 magasságánál, amannak legnagyobb szélessége 0,26, ezé 0,36 m., és mégis a processióknál a plébánus maga viheti a járfalvit, holott a pozsonyit két pap hordja a pontifikáló előtt.
Weiss a pozsonyi monstranciát a sedleczivel (Csehországban) hasonlitja össze, és ennek, bár kisebb, adja a felsőbbséget; én a járfalvival hasonlitván össze, az utóbbit minden tekintetben jelesebbnek találom, sőt jelesebbnek a sedleczinél is, melyet alkalmam volt az 1873-ik bécsi világtárlaton látni, és helyben a pozsonyival és járfalvival összevetni. Egyébiránt megjegyzendő, hogy Weiss a járfalvi monstranciát alig ismerte, mikor a pozsonyit leirta. ... (Forrás: Henszlmann Imre: Magyarország csúcs-íves stylü műemlékei)

A monstrancia vagy ostensorium (a latin monstro, illetve ostendo, 'megmutatni, bemutatni' igéből) a katolikus egyházban az Eucharisztia ünnepélyes megmutatására szolgáló liturgikus edény, amelyben csiszolt kristályon vagy üvegen keresztül látható egy holdsarló alakú csiptetőbe (az ún. lunulába) fogott szentostya. Ünnepélyes szentségkitételkor (szentségimádás) vagy körmenet alkalmával használják. Magyar elnevezései: Úrmutató, szentségmutató.
A monstrancia név Németországban keletkezett, Itáliában ostensoriumnak nevezik. A monstrancia Úrnapja ünnepének elrendelése, 1264 után került használatba, az úrnapi körmenetnél.
A monstrancia alsó része egy kehely alsó részének felépítését követi. A felső rész formája kezdetben torony, kápolna, vagy retabló alakú, a 16. században a szentostyát üveg- vagy kristályhengerrel vették körül, és ennek megfelelően díszítették. A 17. századtól a monstrancia lángoló sugarú Nap formát öltött, amellyel a fényességet és a méltóságot jelképezi. Különösen nemes és a legfinomabban megmunkált anyaga is (a természetben az istenség jelképei: arany, ezüst, aranyozott réz, drágakövek, gyöngyök stb.) az Oltáriszentség iránti tiszteletet fejezi ki. Ma általában aranyozzák. Az üvegezett középrész neve ostyaház, amelyben egy holdsarló alakú, arany vagy aranyozott ostyatartó állvány, az úgynevezett "lunula" van.
Méretét a hordozhatóság korlátozta, de őriznek Württenbergben 86 cm-es (15. század), Pozsonyban 110 cm-es (1500), Tegernsee-ben 127 cm-es (15. század) monstranciát is. (Forrás: Wikipédia)