Képaláírás: Benedekiek temploma Sopronyban.

Ismertető szöveg: Eredetileg a minoriták temploma volt, és csak 1802-ben szállott át a benczés rendre. Régisége mellett tanuskodik, hogy 1340-ben itt tartottak provinciális gyülést. A hagyomány épitését pásztornak tulajdonitja, kinek kecskéje nagy kincset kapart fel, melyet a pásztor a ferencziek javára forditani kivánván, a várostól épitményei számára alkalmas tért kért. A tanács az ajánlatot tréfának vevén, válaszolt: "akár a főtérre is építhet"; de a pásztor, a monda szerint, épitkezését szerencsésen befejezte, és a kincs felfedezése okozóját, a kecskét, az egyháznak több helyén látjuk ábrázolva..
Azonban az épitkező nem pásztor, hanem hatalmas és gazdag férfi volt, mint ezt nemesi czímere, melynek paisképe a kecske, tanusitja..
1590-ik september 5-kén Magyarországnak nagy részében, Illyriumban és Austriában pusztitó földindulás dühöngött, melyben Sopronynak magasabb épületei közt templomunk is szenvedett. Még sokkal nagyobb kárt tett rajta az 1667-ik november 28-kán kiütött tűz. Ekkor leégett teteje, megkárosult a torony, s ennek harangjai elolvadtak. A templom tizenegy évig pusztán állott, mig azt a k. kamara segitségével kitatarozhatták. 1787-ben II. József a ferenczi rendet feloszlatta; a templom akkor a vármegyének adatott át, mely pénz- és levéltárát abban elhelyezte, későbben gyüléseit is itt tartotta..
A megye máshova áttevén székét, 1801-ben az épületeket eladni akarták; a ferenczieket költséghiány miatt nem birták visszahelyezni, s igy 1802-ben Ferencz király az egészet a benczéseknek adta át, kik itt először hat osztályu gymnasiumot alapitottak, mely 184 9-ben nyolcz osztályuvá lett, tizenhat tanárral. A templomban három koronázás történt,....
Van e templomban több előkelő családnak temetöhelye is, miről néhány, még meglevő czímertáblái tanuskodnak,... (Forrás: Henszlmann Imre: Magyarország csúcs-íves stylü műemlékei)

A Kecske-templom a soproni Fő tér déli oldalán áll. A ferences szerzetesek a város központjában először kolostorukat építették fel, majd 1280 körül szentmargitai faragott kőből emelték mellé templomukat, a magyar kora gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb alkotását. Hajóboltozata és orgonakarzata a 15. század közepén épült; berendezése barokk.
A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt csarnoktemplom onnan kapta népies nevét, hogy az oldalához illesztett, 47 méter magas torony homlokzatát gótikus füzér és egy kecske díszíti. A kecske az építtető Geisel Henrik címerállata volt (Geisl németül kecskét jelent). Ábrázolása az épületen máshol is fellelhető, így az ezüst mezőben lépdelő kecskével díszített címeren, a karzat kecskét stilizáló konzoljain. A szájhagyomány külön történetet kreált a kecskék köré: eszerint a templom egy kecske által kikapart kincsből épült. Déli kapujának timpanonját 15. századi, gótikus köpenyeges Mária-szobor díszíti.
A soproni ferenceseket először egy 1280-as iratban említik - a templomot feltehetően az 1270-es években kezdték építeni. Először a hosszú, sokszög alaprajzú, boltozott és hatalmas mérműves ablakokkal díszített szentély készült el. Az 1300 körüli években országszerte elterjedt a francia eredetű kései klasszikus stílus; ebben az időben építették ki a templom hosszházát. Ugyanebben a periódusban épült a lettner. A hajó építése elhúzódott a 14. századig, boltozatát és tornyát pedig csak 1400 körül építették meg. A 13. század utáni nyugat-magyarországi épületek egyre erőteljesebb osztrák hatást mutatnak.
Geisel Henrik adományából 1379-1409 között építették ki a templom hosszházának pilléreit, boltozatát és a főtérre néző északi oldalához épített tornyát.
Ötször (1553, 1622, 1625, 1635, 1681) tartottak itt országgyűlést. Itt koronázták meg 1622-ben Gonzaga Eleonóra és 1681-ben Pfalz-Neuburgi Eleonóra királynét, 1625-ben pedig II. Ferdinánd királyt.
II. József császár 1787-ben feloszlatta a rendet. A templom ezután bő évtizedig használaton kívül állt, majd a bencések kapták meg.
2007 nyarán restaurálták. (Forrás: Wikipédia)