Ismertető szöveg: A napraforgó (Helianthus annuus) a őszirózsafélék családjába tartozik. Az indiánok már 3000 évvel ezelőtt is termesztették, Európába, onnan Ázsiába, Afrikába is a 16. században került át. Fészkes virágzatú, 1-3 m-re is megnövő, egyéves, nem fagytűrő növény. Magjának bele vitaminokban (B1, B2), nikotinsavban, foszforban, vasban, káliumban, növényi zsírokban és fehérjében gazdag. Tányérjában a magok parabolikus spirál alakban rendeződnek. A magbél (szotyola vagy makuka) nyersen, olajban sütve, vagy száraz pirítással is ehető. A nyers magot csíráztatva, és salátákba szendvicsek tetejére szórható. Virágrügyeit nyersen salátákba teszik, párolva zöldségként fogyasztható. Kisajtolva értékes, sütésre is alkalmas olaj is készíthető belőle. A napraforgóolajat nagyobbrészt jó minőségű étolajként hasznosítjuk, de a margarin és szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az olaj előállításakor visszamaradó extrahált dara pedig fehérjében gazdag takarmányként kerül felhasználásra az állatok takarmányozásában. (Forrás: Wikipédia)