Képaláírás: Imre Sándor. 1820-1900.

Ismertető szöveg: A magyar nyelvtudománynak és irodalomtörténetnek nagy veszteséget hozott az idei karácsony : Imre Sándor, tudományos életünk egyik régi, kipróbált harczosa meghalt. Munkában és sikerben ritka gazdagságú élet ért véget halálával ; sírjánál gyászolva állanak nemcsak azok az intézetek és tudományos társulatok, melyeknek tagja volt, mint a kolozsvári egyetem, az Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, - hanem az egész magyar tudományos világ. Imre Sándor a tudománynak két fontos és nehéz területén szerzett maradandó érdemeket: a magyar nyelvtudomány és az irodalomtörténet-irás terén. Együtt kezdte pályáját irodalmunk számos nagyjával; a szabadságharcz volt irodalmi felléptének ideje és alkalma. E hosszú idő óta oly szóleskörű és mélyre ható kutatásokat végzett, a melyek nemcsak kortársainak, Arany Jánosnak, Hunfalvy Pálnak s más nagyoknak elismerését vonták magukra, hanem az utókor háláját is megszerezték a csöndben, de fáradhatatlanul munkálkodó tudós számára. Nyelvtörténeti kutatásaival a magyar nyelv-múltjából vont le fontos tanúiságokat a nyelv mai állapotára, s e tekintetben valóban úttörő munkásságot fejtett ki. Az eredmények, melyekre jutott, elavulhattak a kutatás folytonos fejlődése folyamán, de azért még mindig egy nagy lépést jelentenek előre az igazság megismerésére s a tudomány fejlődésében mély nyomot hagytak hátra. Sokat foglalkozott a nyelvújítás kérdéseivel is, s Kazinczyról és nyelvi törekvéseiről szóló tanulmányai irodalmunknak legalaposabb, a feldolgozandó anyag legbehatóbb ismeretével irt termékei közé tartoznak. 0 volt egyike a legelsőknek, a kik a nyelvújítás túlságai, a nyelv épségét veszélyeztető szófaragás és idegénszerűség ellen síkra szállottak, s övé a kezdés dicsősége abban a harczban, melyet később Szarvas Gábor vezetése alatt a "Nyelvőr" köré csoportosult nyelvészek vezettek diadalra. Irodalomtörténeti munkái közül nagy nyelvtörténeti anyagánál fogva nevezetes "A magyar irodalom és nyelv rövid története • czímű munkája, míg kisebb tanulmányaiban irodalmunk különböző korszakairól s jelenségeiről adott beható, bámulatraméltó ismeretekre valló ismertetéseket. Méltatta az Arany János "Figyelő"-jében Kazinczy költészetét, majd később a "Budapesti Szemle "-nek lett buzgó munkatársa. E folyóiratban jelentek meg nagyfontosságú tanulmányai Zrínyiről, a költőről, az olasz költészetnek a magyarra való hatásáról, Arany János Aristophanes-fordításáról, stb. Irodalmi tanulmányainak legjavát a Kisfaludy-Társaság adta ki két kötetben. Ezekben is az ismeretek ritka gazdagságáról tett tanúbizonyságot s az irodalom iránti nemes lelkesedés, lelkiismeretes komolyság hatja át minden sorát. Stílusában ugyan soha sem tudott leküzdeni bizonyos nehézkességet, de nyelvének zamatossága s igaz magyaros eszejárása mindig kiemeli a köznapi szellemek munkái sorából. Igazi régi szabású magyar tudós volt; nemesen töltött hosszú életével szép példát mutatott a feltörekvő nemzedéknek az önzetlen, hazafias szellemtől és dicső eszményektől áthatott munkásságra. (Forrás: Vasárnapi Ujság 1900. deczember 30.)