Képaláírás: Erdőszélen. - Koppai József festménye.

Ismertető szöveg: Egyszerűségében is megható idylli jelenet az, melyet Koppai József festőművész hazánkfia képén szemünk elé varázsol. Egy növendék lányka áll az erdőszélen elmerengve, kezével kedvencz kecskéjének nyakát simogatva. Együtt növekedtek fel az erdészlakban, hová csak nagy ritkán vetődik idegen s a melynek tájékán vadmadárnál, egy-két félénk nyúlnál egyéb élő lény nem igen fordul meg. így aztán nagyon összebarátkoztak, együtt járták be a hegyeket, völgyeket, a patakok partját, a bozótos vágásokat, együtt játszadoztak, futkároztak a vadvirágos hímes pázsiton. Haj, de az idő telik-múlik. A kis gida apránként megnőtt, a kis leányból is nagy leány lett. S most már kezdi érezni, hogy ez a vidám, gondtalan élet nem tarthat mindig így. Valami más, ismeretlen következik utána, midőn nyilván el kell hagyni majd az erdőt, meg aztán a hűséges gidát is. Tán most is épen ez jut eszébe a leánynak, azért néz olyan elmerengve a távolba s azért simogatja oly szeretettel kedvenczét. Hiszen ki tudja: meddig simogathatja még? (Forrás: Vasárnapi Ujság 1900. november 11.)