Ismertető szöveg: A budapesti Nemzeti Színház 1837-ben kezdte meg működését (1840-ig Pesti Magyar Színház néven). Működött a Blaha Lujza téren (1908-1964), a majd a jelenlegi Magyar Színház épületében, a Hevesi Sándor téren (1966-2000). Önálló épülete majd' egy évszázaddal az első lebontása után, 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit. A Nagykörút déli végétől a Rákóczi híd felé gyalog tíz percre, azaz egy HÉV-megállónyira található színház rekord idő - alig 15 hónap - alatt készült el. Az épület nettó alapterülete a szabadtéri színpaddal együtt több mint 20 ezer négyzetméter. A színház funkcionálisan három részre tagozódik. Központi része a majdnem kör alaprajzú nézőteret és stúdiószínpadot magába foglaló épületrész, ezt veszi körül a közönségforgalmi tér, valamint a nagy színpadot "U" alakban szegélyező üzemi szárny. Az épületben 3 színpadon láthatnak előadást a nézők. A nagyszínpad 619 férőhelyes, a Gobbi Hilda Színpad 160-200 fő befogadására alkalmas, a Kaszás Attila terembe 80-100 néző ülhet be. Külső megjelenésében az épület egy hajó képzetét kelti, amely a Dunán ringatózik. Az építmény egészét körülölelő kertben szoborpark kapott helyet, ahol a közelmúlt legendás színészeinek bronzba öntött életnagyságú szobra látható. A Nemzeti Színház mellett található a 2005-ben átadott Művészetek Palotája. (Forrás: Wikipédia)

A Művészetek Palotája (röviden: Műpa) Budapest legfiatalabb, a 21. század eleji igényeknek maradéktalanul megfelelő, többfunkciós kulturális létesítménye. Jellemzője, hogy egyszerre három különböző művészeti ág: a zene-, a vizuális és a színházművészet művelőinek és kedvelőinek ad állandó otthont, a legmagasabb színvonalon. Kiállítóhelyei, hangversenyterme, színházterme egymástól függetlenül működnek, önállóan alakíthatják programjaikat. A palota a pesti Duna-part déli, korábban elhanyagolt részén, a Lágymányosi híd mellett épült, a Nemzeti Színház szomszédságában. A 10 000 m²-t meghaladó alapterületű ház három év alatt készült el, 2005. március 14-én nyitották meg a közönség számára. Teljes területe 64 000 m². Az épület külső megjelenését az egyszerű vonalvezetés, a díszítőelemek szinte teljes hiánya és a hatalmas, egybefüggő üvegfelületek jellemzik. Belső terei tágasak, jól áttekinthetők; a funkciónak megfelelő igényes tervezéssel, természetes anyagok felhasználásával készültek. A létesítmény három fő egységből áll. Központi része a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, keleti oldalán a Fesztivál Színház helyiségei, a Duna felőli nyugati oldalán a Ludwig Múzeum kiállító- és előadótermei nyertek elhelyezést. A három nagy részegység közös, impozáns, magasra nyúló előcsarnokából az üvegfalak révén állandó kilátás nyílik a külvilágra és a szomszédos Nemzeti Színházra. A létesítmény sokrétű használatát számos többfunkciós helyiség is segíti. A Művészetek Palotája állandó lakói: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár, a Ludwig Múzeum és a Nemzeti Táncszínház. (Forrás: Wikipédia)