Ismertető szöveg: A Széchenyi lánchíd (a köznyelvben általában csak Lánchíd) a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, egyben legismertebb híd a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe. Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte és báró Sina György finanszírozta. A Lánchíd volt az első állandó híd Pest és Buda között, egyben a teljes magyarországi Duna-szakaszon is. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849-ben avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám volt. Utóbbiról nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér). A hídfők oroszlánjait Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette. A híd megépítésének teljes költsége (előmunkálatok, a budai oldalon lévő kincstári épületek megváltása, Pestnek és Budának kifizetett kárpótlás) 6,575 millió forintot tett ki, ebből a híd 4,4 millióba került. A II. világháború végén a német hadsereg a hidat felrobbantotta. Az újjáépített hidat első felavatásának 100. évfordulóján, 1949. november 20-án nyitották ismét meg. Legutóbb 1986-1988-ban újították fel. A pillérek boltívein lévő régi szocialista címereket az eredeti Kossuth-címerekre 1996-ban alakították vissza. A nyári hónapok hétvégéin és bizonyos ünnepi alkalmakkor lezárják a járműforgalom elől, átadva a hidat a gyalogosforgalomnak. (Forrás: Wikipédia)

A hajdani magyar királyi palota, a Budavári Palota fővárosunk egyik legkiemelkedőbb nevezetessége, a világörökség része. Budapest budai oldalán a Duna felett a Várhegyről a jellegzetes zöldes színű kupolájával magasodik az ég felé. A fényűző gótikus stílusú királyi palota már az 1300-as évek közepétől épült és építése eltartott az 1400-as évek végéig, így Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás királyaink idején is mindvégig bővítették, díszítették a királyi lakhelyet. Azonban 1541-től, a törökök megszállásának idején a palota állapota romlásnak indult és az 1686-os ostrom és visszafoglalás is igen komoly károkat hagyott a várban és a várnegyed épületeiben. A helyreállítás során már a barokk stílusjegyek érvényesültek, ám úgy hogy a megmaradt gótikus és reneszánsz részletek is még megmutatkozhassanak. 1715-ben kezdődött meg a bővítése egy kisebb méretű barokk kastéllyal, majd a 19. század végén Ybl Miklós és Hauszmann Alajos közreműködésével hozzáépült egy hátsó szárny, mellyel megkétszereződött a területe. A szecessziós elemekkel díszített úgynevezett Krisztinavárosi-szárnyban kapott helyet az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteménye. A Mária Terézia-szárny Duna felé néző homlokzata is meg lett növelve és ekkor kapta meg a barokk-neobarokk kupoláját. A második világháború idején a Budavári Palota hadszíntérré vált és súlyosan megrongálódott. A csodálatos neobarokk kupolája is közvetlen találatot kapott, ám még harcok után is napokig lángolt, így szinte teljesen megsemmisült. Egyes részei a felismerhetetlenségig tönkre mentek. A helyreállítására csupán az 1960-as években került sor, a rekonstrukció folyamán azonban az eredetitől eltérő építészeti megoldásokról hoztak döntéseket. Így jött létre a ma látható barokk épülethomlokzat. A Budavári Palota lett Budapest egyik legjelentősebb kulturális és turisztikai központja. A palota épületében a Magyar Nemzeti Galéria, Budapesti Történeti Múzeum és az 1985-ben beköltözött Országos Széchenyi Könyvtár csalogatja a kultúrára éhes látogatókat. A palota Savoyai terasza nyaranta és ősszel legendás hírű, többnapos fesztiválok színtere. (Forrás: budapest.varosom.hu)