Képaláírás: Lukács Béla.

Ismertető szöveg: A párisi világkiállítás magyar része.
...
A magyar kormány szerencsés választást tett, mikor kiállítási főbiztosúl Lukács Béla országos képviselőt nevezte ki, ki egész életét kereskedelmi kérdések tanulmányozására szentelte. A nagy energiával megáldott Lukácsnak megvan az a ritka tehetsége, hogy ismeri az embereket és jól meg tudja választani munkatársait; ítélő tehetsége biztos és soha semmit el nem határoz, míg magával le nem számolt. Kereskedelemügyi miniszter volt. Kormányzását egész sor hasznos újítással tette emlékezetessé. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. junius 17.)

Lukács Béla (Zalatna, 1847. április 27. - Budapest, 1901. január 7.) politikus, országgyűlési képviselő, államtitkár, kereskedelmi és közlekedési miniszter.
Édesapja Lukács Simon, anyja Gál Teréz (örmény származású erdélyi magyarok), és öt testvére valamennyien a preszákai román mészárlás áldozatai lettek 1848. október 24-én. Ő is csak román dajkája segítségével tudott megmenekülni a szörnyű vérontásból. Középiskolai tanulmányait Gyulafehérváron, a jogi egyetemet Budapesten végezte el. Ifjú éveiben kisebb szépirodalmi művekkel, majd jogi, nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozott. 1872-től a pénzügyminisztériumban dolgozott és Szamosújvár Deák-párti országgyűlési képviselője lett. 1877-1878-ban a Közvélemény című lapot szerkesztette. Tanulmányai, cikkei jelentek meg az aranybányászatról, ismertetőket írt Alsófehér vármegyéről különböző folyóiratokban, útikönyvekben.
1886-ban a Magyar Államvasutak igazgatója lett, 1887 februárjáig). 1887-ben Baross Gábor minisztersége idején közlekedési- és kereskedelmi államtitkár, majd Baross halála (1892) után ő lett a kereskedelmi miniszter. A Wekerle-kormánylemondásakor ő is letette a tárcát, és belső titkos tanácsos lett. 1896-ban az 1900. évi párizsi világkiállítás kormánybiztosává nevezték ki. A túlfeszített munka és az anyagi felelősség fokozatosan felőrölte idegeit. Hosszú időt töltött szanatóriumban, de idegei nem bírták tovább, 1901. január 7-én a jeges Dunába ölte magát. A Kerepesi temetőben nyugszik, síremlékét Ligeti Miklós szobrászművész tervezte, amelyet székelyudvarhelyi és zalatnai kőfaragók készítettek el, és ami azonban a második világháború alatt megsemmisült. Egész alakos bronzszobrát 1904-ben helyezték el a zalatnai kőfaragó ipariskola udvarán (Gárdos Aladár alkotása), amelyet azonban 1940-ben a román vasgárdisták ledöntöttek. (Forrás: Wikipédia)