Képaláírás: A római légiók egy germán falut elhamvasztanak. (Domborművű jelenet Marcus Aurelius diadaloszlopán.)
A Franklin-Társulat és Révai-Tesvérek kiadásában megjelenő "Nagy Képes Világtörténet" most megjelent IV. Kötetéből.

Ismertető szöveg: Népvándorláskori jelenetek.
A második század közepe táján nagy forrongás tört ki a számtalan törzsre oszlott germán népek közt, melyek aztán egymást űzve-hajtva, vagy más idegen népektől szoríttatva, egymásután áradatként zúdultak a római birodalomra. Mintegy három századon át tartott ez a szörnyű küzdelem, mely végre is megdöntötte a hatalmas világbirodalmat. Mikor Marcus Aurelius császár 161-ben trónra lépett, nagy erővel támadt a birodalomra számos germán népség, köztük olyanok is, a melyek a mai Magyarország területén tanyáztak. A császár ellenük vonulva, a 172-173 év telét a Garam melleti téli szálláson töltötte, tavaszszal pedig nagy győzedelmet nyert a quadokon, a kik a mai Pozsony, Nyitra, Trencsén, Túrócz, Bars megyék területén és környékén éltek. A háború mindkét részről nagy kegyetlenséggel folyt, a mit bizonyítnak a Marcus Aurelius Rómában most is meglevő győzelmi oszlopának domborművű ábrázolásai; a melyekből most egy két jelenetet a Franklin-Társulat és Révai testvérek kiadásában megjelenő "Nagy Képes Világtörténeti" "Népvándorlás kora" czímű kötetéből mutatványúl közlünk. A képen a győztes rómaiak felgyújtanak egy elfoglalt germán falut; az ábrázolás különösen azért bír nagy érdekkel, mert világosan meglátjuk arról, hogy milyen sajátságos alakú kezdetleges házakban, vagy kunyhókban laktak akkortájban a később oly magas műveltségi fokra jutott germán népek ősei. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. junius 3.)