Képaláírás: Zimay László.
Goszleth fényképe után.

Ismertető szöveg: A fővárosi zenészeti és írói köröknek egy régi, népszerű alakja tűnt le ismét; egy nyájas, naiv költői, lelkű férfi, a kinek mély érzése annyi szép dal szülőforrása volt.
Zimay László dalszerző húnyt el ápril 8-án, alig pár napi betegeskedés után, 66 éves korában. A Nemzeti Zenede tanára volt, lelkes mívelője a magyar zenének, kinek népdalait országszerte éneklik. Az elhúnyt egészen a dalnak, a magyar zenének élt, melyet mint tanár évtizedeken át tanított és egész zenész nemzedéket nevelt fel.
Zimay László Gyöngyösön született 1833-ban. Kecskeméten és Tatán végezte iskoláit. Első zenei oktatását atyjától nyerte, ki jól képzett katonai karmester volt. 1855-ben jött Pestre, a hol Mosonyi Mihály volt a vezető tanára. Első magyar műdala a Nemzeti Szinház ünnepelt ifjú művésznőjének halála után "Hegedüsné emléke" czímen 1860-ban jelent meg és mindjárt fölkeltette tehetsége iránt a figyelmet. Csakhamar több dalfüzetet és nagyobb művet is adott ki. Magyar stilű és érzésű dalai tetszettek legjobban. ... A Nemzeti Zenede a kilenczvenes évek elején a magasabb zongora-tanszak tanárává választotta s mint ilyen, legutóbb a pedagógia terén volt munkás s 1896-ban "Elemi és teknikai gyakorlatok" czímű hézagpótló művét adta ki. Ugyanebben az évben a király a művészet terén szerzett érdemeiért a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tűntette ki. Zimay legutolsó műve a "Talpra magyar!" megzenésítése volt, mely azonban kéziratban maradt. Ezt a szép szerzeményt a dalegyletek legközelebbi ünnepélyén, versenydarabképen egy jónevű budapesti dalárda fogja bemutatni.
Temetésén, mely április 11-én ment végbe, nagy számmal jelentek meg irók, művészek és jó barátai. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. április 15.)