Képaláírás: Ozman basa.

Ismertető szöveg: Ozman basa. 1837-1900.
Az 1877-78-iki orosz-török háború világszerte ismert nevű hőse, a "plevnai oroszlán", Ozman Nuri basa meghalt Konstantinápolyban e hó 4-ikén, 68 éves korában.
Benne korunk legnevezetesebb hadvezéreinek egyike hunyt el, kinek neve mindenkor fennmarad a haditörténelem lapjain. Nemcsak rendkívüli vitézségével szerzett ott magának helyet Ozman basa, hanem nagy katonai tehetségével is; ő volt az, a ki megmutatta, hogy hirtelen készült földsánczok mögül sokkal nagyobb haderőt is fel lehet tartóztatni s hogy az ilyen sánczok ellen a legvitézebb ellenség is, ha szemközt támad, szinte tehetetlenné válik. Azóta valamennyi hadsereg ehez igyekszik harczászati modorát alakítani s ezt fejlesztették a boerok is oly tökéletességre s ennek köszönhetik azon meglepő sikereket, a melyekkel a világot bámulatba ejtették.
Ozmán basa mint egyszerű szülék gyermeke, Kis-Ázsiában Amazia városkában 1837-ben született. Korán belépett a hadseregbe, de egyszersmind tanúlt a konstantinápolyi hadi-iskolában is, hol magasabb kiképeztetést szerzett magának. Legelőször a krimi háborúban tünt ki, majd még jobban magára vonta fölebbvalói figyelmét a krétai lázadás elnyomásakor. Azután Kis-Azsiában nyert parancsnoki állást. Nem sokára alkalma nyilt nagyobb hadi tettekre is. Az 1876-ki szerb-török háborúban a viddini hadtestet vezényelte s azzal fényes győzelmeket aratott. 1877-ben, az orosz-török háború kitörésekor 35,000 ember élén állt Viddinnél. A mint az oroszok a Dunán átkelve a Balkán felé nyomúltak, hirtelen megtámadta balszárnyukat, megszállotta Plevnát s többször diadalmasan visszaverte az oroszok támadását.
E sikeres műveletek után Plevnát rendkívűl ügyesen és gyorsan emelt sánczolatokkal valóságos földvárrá alakította s benne oly erős állást biztositott magának, hogy hónapokig megakasztotta a nagy orosz haderőt, mely rendkívüli csapaterősítések összevonásával és a román hadsereg fölhasználásával is csak hosszú, véres ostrom után, deczember 10-ikén tudott felülkerekedni s az Ozman kirohanásával üresen maradt földsánczokat bevenni. A hős vezért, ki maga is sulyosan megsebesült s úgy jutott fogságba, az oroszok kiváló tiszteletben részesítették; maga a czár is hizelgő szavakkal ismerte el vitézségét s kardját is visszaadatta neki. Mikor a drinápolyi fegyverszünet után szabadon bocsátották és Konstantinápolyba hazatért, rendkívüli ovácziókkal fogadták. A szultán a gházi (győzelmes) czím mellett az összes hadak főparancsnokává nevezte ki s egyébként is elhalmozta kegyeivel. Leányát Ozman fiához adta feleségül, magát Ozmant pedig hadügyminiszterré is kinevezte, mely állását huzamos időn át megtartotta. Legutóbb palota-marsall volt, mely állás nemcsak udvari, hanem katonai főméltóság is.
A szultán, hogy a vitéz férfiú iránti nagy elismerésének az által is kifejezést adjon, elrendelte, hogy Mohamednek, Konstantinápoly meghódítójának mecsetjében temessék el. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. április 8.)

Oszmán pasa (Tokat, 1832. - 1900. április 5.) török katonai vezető volt, aki Plevna ostromakor szerzett világhírnevet és népszerűséget azzal, hogy egy viszonylag kis sereg élén 1878-ban csaknem öt hónapig sikerrel tartotta fel a sokkal nagyobb egyesült orosz-román hadsereget.
Más nevek, amelyeken szintén ismerik: Gázi Oszmán pasa, Oszmán Nuri pasa, Oszmán al-Gázi, Plevna oroszlánja.
Anatólia középső részén született a neves tokati Yağcıoğulları családban. Apját, egy közhivatalnokot, nem sokkal Oszmán születése után a fővárosba, Isztambulba helyezték. Oszmán itt tanult és 1852-ben katonai főiskolán végzett. A krími háború során kitüntette magát és gyorsan emelkedett a ranglétrán.
Ugyancsak elismerést szerzett az 1861-es krétai felkelés és az 1864-es jemeni zavargások kezelése során. Jemenből a pasa cím birtokosaként tért vissza. Ezután Skodar régió katonai parancsnoka lett Boszniában. A szerb felkelés leverésében játszott szerepéért marsallá (törökül muşir) léptették elő. (Forrás: Wikipédia)