Képaláírás: Zsolnay Vilmos és családja a pécsi telep parkjában.
Morelli Gusztáv tanár fölvétele után.

Ismertető szöveg: Zsolnay családja körében.
A magyar faïence mestere abban is hasonlított nagy olasz elődjeihez, hogy művészetének szeretetét bele tudta oltani környezetébe, s legbuzgóbb, legtehetségesebb munkatársait saját gyermekeiben találta. A Zsolnay-család minden tagjának van valami része azoknak a majd előkelően kecses, majd leleményesen bizarr formájú s a szivárvány-szinek teljes varázsát visszatükröztető edényeknek tervezésében, melyek a külföld legelső majolika-gyárainak készítményeit messze túlhaladva, több mint két évtized óta oly sok gyönyörűséget szereznek a finom izlésű amateuröknek.
A pécsi mester leányai már évek óta nagy sikerrel végzik az edények virágokkal s más népies motivumokkal való dekorálásának munkáját, s ezen a téren Sikorskáné Zsolnay Julia nem műkedvelő többé, hanem valódi művész, ki életet lehel pompás növénydiszítményeibe. A művésznőnek már nem egy képét láthattuk a Nemzeti Salon tárlatán, s a szép mályva-lombok még ma is élénken élnek emlékezetünkben. Zsolnay Miklós, a gyárnak új vezetője, nagyhirű atyjának ambicziójával annak kiváló formaérzékét is örökölte. Az ókor és a renaissance nem egy bájos formáját ő honosította meg a pécsi gyárban és sohasem tér vissza külföldi útról a nélkül, hogy onnan valami új eszmét, új reformot ne hozzon magával. Nem kis előnye az is, hogy a mivel az öreg mester nem dicsekedhetett: ő már praktikus üzletember, ki jól tudja értékesiteni a pécsi híres gyár újabb és újabb vívmányait. Bizonysága ennek a párisi telep s bizonyságai az általa létesített külföldi összeköttetések.
Képünk a világhírű gyártelep parkjában ábrázolja a Zsolnay-családot. Az öreg mester jobbján fia: Miklós áll; baloldalán hű élettársa, e mellett pedig a leányok: Julia, Sikorskáné, és Teréz, Matyasovszkyné foglalnak helyet. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. április 1.)

Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. - Pécs, 1900. március 23.) keramikusművész, nagyiparos.
Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotó művész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (eredetileg pyrogranit). A Wartha Vince által feltalált, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött. Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.
Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épületkülsőkön használható kőcserepeket.
Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án hunyt el, akkor a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájában temették el. (Forrás: Wikipédia)