Képaláírás: Stefánia főherczegnő régi-bécsi jelmezben. - 1888. évi fénykép után.

Ismertető szöveg: Stefánia belga királyi hercegnő Stephanie Clotilde Luise Hermine Marie Charlotte van België, azaz Belgiumi Stefánia Klotild Lujza Hermina Mária Sarolta (Laeken, Brüsszel mellett, 1864. május 21. - Pannonhalma, 1945. augusztus 23.), a Szász-Coburg-Gothai-házból származó belga királyi hercegnő, osztrák-magyar koronahercegné, Rudolf koronahercegnek, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének felesége, özvegye. Később Lónyay Elemér magyar gróf (később herceg) felesége (Stephanie Fürstin von Lónyay). (Forrás: Wikipédia)

"Stefánia főherczegasszony özvegy trónörökösné ő császári és királyi Fensége, miután Ő császári és apostoli királyi Felségének, mint legfelső családfőnek hozzájárulását és beleegyezését kikérte és megnyerte, jegyet váltott nagy-lónyai és vásáros-náményi gróf Lónyay Elemér császári és királyi kamarással, a magyar országgyűlés főrendi háza örökös tagjával".
Az esküvő a remek szépségű miramarei kastélyban ment végbe, mely egykor Miksa főherczegnek, mielőtt mexikói császárrá lett, oly kedves tartózkodási helye volt, s a melyet Stefánia főherczegasszony is különösen kedvelt. Itt, hova a természet minden szépségeit pazarul összehalmozta, kívánt belépni az új életbe, melynek útját szíve érzelmei nyitották meg.
Az új frigy Ö Felségének a királynak beleegyezésével létesült s a lovagias, nemes lelkű uralkodó maga is segített elhárítani az akadályokat, maga is segédkezet nyújtott arra, hogy feledhetetlen egyetlen fiának özvegye elérhesse azt a boldogságot, melyet ettől a házasságtól remélt.
Stefánia főherczegasszonyról, a ki szive vonzalmát követve lemondott fényes állásáról, hogy magyar grófné legyen, nem mondhatnánk olyat, a mi ismeretlen volna; hiszen 1881 májusa óta, midőn a tizenhétéves szép belga királyleány a boldogult Rudolf trónörökös neje lett, a magunkénak tekintettük őt s igaz szeretettel, hódolattal kisértük élete folyását, osztoztunk örömében, bánatában s a legőszintébb ragaszkodással kisérjük őt most is, midőn tizenegy évi özvegység után második házasságra lép. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. márczius 25.)