Képaláírás: Gróf Lónyay Elemér.
Mándy Ferencz fényképe után.

Ismertető szöveg: Nagylónyai és vásárosnaményi herceg (korábban gróf) Lónyay Elemér Ödön (Elemér Edmund Lónyay, Graf und Fürst von Nagy-Lónya und Vásáros-Namény), (Bodrogolaszi, 1863. augusztus 24. - Budapest, 1946. július 29.). Magyar földbirtokos, főrendiházi tag, osztrák-magyar diplomata, Stefánia belga királyi hercegnőnek, Rudolf trónörökös özvegyének második férje. ... (Forrás: Wikipédia)

...gróf Lónyay Elemér, egyike a magyar főúri világ kiváló tagjainak. 1863 aug. 24-én született a zemplénmegyei Bodrog-Olasziban, s így kilencz hónappal idősebb, mint fejedelmi jegyese, a ki 1864 május 21-én született.
A Lónyay család igen régi s kétségtelenül az "első foglalású" nemzetségek közé tartozik. A legelső ős, a kitől a mai Lónyay család egyenes vonalban leszármazik: a IV. Béla király idejében élt Berenczei Nane, ki a szatmármegyei Berencze helységben volt birtokos nemes. ...
Gróf Lónyay Elemér iskoláit a sárospataki kollégiumban végezte s 1883-ban a külügyminisztériumba lépett be mint segédfogalmazó. Három év múlva letevén a diplomácziai vizsgát, követségi attachévá neveztetett ki s mint ilyen, először is Bukarestben, majd Szent-Péterváron, aztán Brüsszelben nyert alkalmazást. 1889-ben császári és királyi kamarási méltóságot nyert Ö Felségétől. Mint attaché még Londonban volt alkalmazva, de 1892-ben követségi titkárrá léptették elő s ezen minőségben először a szent-pétervári, aztán a párisi, majd 1894-ben a londoni osztrák-magyar nagykövetséghez osztották be. Londonban tartózkodása alatt ugy rendkívül előkelő és megnyerő külső megjelenése, mint szellemessége által kiváló kedveltségnek örvendett az angol udvarnál és a londoni arisztokráczia körében.
Némelyek szerint itt, - mások szerint Abbáziában, - ismerkedett volna meg Stefánia főherczegasszonynyal. És mint állítják, már ez az első találkozás kölcsönös hatást gyakorolt szíveikre. Londonból nem sokára Stuttgartba helyezték át, midőn egy évre szabadságot kért, melynek nagyobb részét Afrikában töltötte.
Midőn 1896 nyarán Európába visszatért, a római nagykövetséghez osztották be. Még ugyanez évben testvérével, Gáborral együtt gróffá és a magyar felsőház örökös tagjává nevezte ki a felség.
A következő évben megkapta a követségi tanácsosi czímet. 1897-ben a közszereplés teréről visszavonult. Ideje nagy részét újabban bodrog-olaszii birtokán töltötte, hol nagy gonddal és szeretettel átalakíttatta az ősi kastélyt, hogy az minden tekintetben méltó legyen jövendőbeli úrnőjéhez. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. márczius 25.)