Képaláírás: Áldozás.
Gróf Nemes Nándorné festménye.

Ismertető szöveg: ...gróf Nemes Nándorné szül. báró Rannsonet Eliza hátrahagyott műveinek együttes kiállítása, mely 247 festményből és rajzból áll és négy nagy termet tölt meg a Műcsarnok helyiségeiből. Finom művészi érzékű és szép tehetségű nő munkái ezek, melyek közül sok művészi önállóságról tesz bizonyságot, több pedig a dilettantizmus igen fejlett fokán áll.
Rannsonet Eliza bárónő 1843-ban Bécsben született franczia származású főúri családból. A művészet iránti erős hajlamai már akkor jelentkeztek nála, midőn férjhez ment Nemes Nándor grófhoz, a ki midőn a katonai pályától megvált, egy ideig országos képviselő is volt. Gróf Nemes Nándorné Vastagh György jeles arczképfestőnktől nyerte az alapvető oktatást a festészetben az 1870-es évek elején, szépen fejlődő művészi érzéke a művészet behatóbb tanulmányozására indította; - európai tanulmányutat is tett. Több művén meglátszik az akkori idők divatos mestereinek, Manet, Chaplin, Carolus Duran és Munkácsy Mihály hatása. Később a bécsi mesterek modorában festi családi arczképeit s szineiben felismerjük az Angeli befolyását is. Kiállított művei többnyire nevezetes emberek arczképei, így Deák Ferenczé (Pestmegye ulajdona), Berczel Béláé (a képviselőház tulajdona), Csáky Albin grófé (a történelmi arczképcsarnok tulajdona). Egyiptomi utazásáról több sikerűlt színvázlat tanúskodik. A nyolczvanas évek elején visszavonúlt szent-tamási kastélyába, a hol megpróbálkozott többször a magyar népies képtárgyak feldolgozásával is, melyek egyik legjobbikát, az "Áldozás* czíműt mi is bemutatjuk, valamint saját maga festette arczképét is, melyről művész szakértők is sok dicsérettel nyilatkoznak. Hogy mennyire áthatotta lelkét a művészet iránti szeretet, bizonyítja az, hogy végrendeletileg 20,000 koronát hagyott a Képzőművészeti Társulatnak szegény művész ifjak támogatására, mely maradandó emléke lesz a tavaly elhunyt nemes úrhölgynek. A jelen kiállítást dr. Wágner Géza rendezte nagy gonddal s jövedelme a művészek nyugdíjalapjának van szánva. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. márczius 11.)