Képaláírás: Dr. Gyorgyevics Vladán, a szerb kormány elnöke.
Arczképek a szkupstinából.
Nisi és belgrádi fényképek után.

Ismertető szöveg: A szkupstina.
A szkupstitna, a szerb országgyűlés régi intézmény, de mai alkotmányos alakját csak a hatvanas években nyerte. Szerbiában régen az ország nagyjainak gyülekezeteit nevezték így. A török hódoltság alatt a községek vénjei, a kmet-ek, a törököktől megtűrt szkupstináikon vetették ki az adókat, melyeket a basák róttak reájok. Nagy Milos szerb fejedelem a szabadságharcz után rögtön megújította ezt a intézményt és utána minden Obrenovics a szkupstinában kereste uralma leghatalmasabb támaszát. A szkupstina igtatta be az Obrenovicsok nemzeti dinasztiáját, miután a Karagyorgyevics-családot trónvesztettnek nyilvánította. Ez választotta fejedelemmé később Milánt is, ez adta az országnak az alkotmányt, szavazta meg a török háborúkat, proklamálta a királyságot, s ma is tevékenyen működik az ifjú Sándor király oldala mellett, a ki erélyesen vezeti országát a kulturális, politikai és gazdasági előrehaladás útján. Tekintve azt a viszonyt, mely Magyarország s az Obrenovicsoknak velünk tőszomszédos királysága között fennáll, azt hiszszük, hírlapírói kötelességet teljesítünk, ha e lapok olvasóival megismertetjük a nevezetesebb politikusokat, a kik ez idő szerint Szerbiában irányadók. Többnyire ismert férfiai a politikai életnek, a kik már gyakrabban érintkeztek hivatalos ügyekben, politikai vagy pénzügyi tárgyalások folyamán Magyarország vezető köreivel. A kormányférfiak mellett a szerb országgyűlés (szkupstina) néhány kiválóbb tagját is bemutatjuk.
Első helyen kell szólnunk az ország miniszterelnökéről, dr. Gyorgyevics Vladánról. Ifju éveiben Bilrothnak egyik legtehetségesebb tanítványa volt, majd mint törzsorvos és később mint osztályfőnök Szerbia egészségügyét intézte. Ez állásában oly érdemeket szerzett, melyek hírnevessé tették hazája határain kívül is. Mint író, politikus és jeles parlamenti szónok 1889-ben lett először a kabinet tagja: a kereskedelem és közgazdaság minisztere, s később athéni, majd konstantinápolyi követ. Három év óta elnöke a minisztériumnak s e minőségében kétségkívül legkiválóbb támasza annak az uralomnak, a mely meghozta Szerbiának az újjászületés s a külfölddel való kifogástalan viszonyok békés időszakát. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. február 18.)