Képaláírás: Kvang-Szü khinai király.

Ismertető szöveg: A khinai császár halála.
A távol Khinából, január hó 26-án híre jött, hogy a fiatal császár Kvang-Szü, öngyilkos lett, vagy politikai orgyilkosságnak esett áldozatul, miután előbb rendeletet írt alá, a melyben a gyermek Put-Szing-et rendelte utódjául.
Ez a hir nagy feltünést keltett Európaszerte, annál is inkább, mert az ily módon előállt trónváltozás, az angol befolyás visszaszorítását és az orosz-franczia érdekek felülkerekedését jelenti s lehet, hogy még olyan későbbi bonyodalmaknak lesz kezdete, a melyek világraszóló arányokat is ölthetnek.
A szerencsétlen véget ért Kvang-Szü, vagy más néven Toai-Tien, még csak 26 éves volt s 1875 január 13-án jutott trónra, alig négy éves korában. Helyette azonban tényleg Czu-Hszi, az özvegy császárné, eme rendkívül erélyes és eszes nő uralkodott, míg a fiatal császár inkább csak fogoly volt fényes palotáiban.
Egyébiránt Czu-Hszi nagynénje volt Kvang-Szünek, a kit fiának fogadott s a kinek nevében uralkodott. 1889-ben nagykorú lett Kvang-Szü és megházasodott s ekkor már a maga kezébe vette a kormányt s politikájában az európai reformpárthoz szított.
Nem tetszett ez a nagyravágyó s erőszakos természetű Czu-Hszinek, a ki mindig gyűlölte az európai eszméket is s midőn közbejött a szerencsétlen japán háború, az európaiak pedig megkezdték Khina felosztását, a khinaiak elégedetlenségét felhasználva, az özvegy császárné 1898 szeptember 22-én palotaforradalmat csinált s kényszerítette a fiatal császárt, hogy őt társuralkodóúl fogadja, a kormány vezetését pedig egészen rá bízza.
A szerencsétlen császár nem tehetvén egyebet, mindenbe beleegyezett s ettől fogva tényleg Czu-Hszi uralkodott ismét. Azonban Kvang-Szü mégis alkalmatlan lehetett a nagyravágyó császárnénak, kivált miután olyan jelenségeket vett észre, hogy az angol párt valami palotaforradalom segélyével Kvang-Szüt ismét vissza szándékozik helyezni jogaiba.
S ezért kellett a szerencsétlen ifjú császárnak meghalni, a ki bár a világ egyik legfényesebb trónján ült, de tényleg mégis alig volt egész életében egyéb, mint egy szánandó fogoly, a ki börtön helyett pompás palotában töltötte szomorú napjait. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. február 4.)