Képaláírás: I. Károly angol király lovas képe. - I. Károly angol király bicziklin.
Van Dyck festménye.
A «Ruha teszi az embert» czímű közleményhez.

Ismertető szöveg: Ruha teszi az embert.
Sok igazság van ebben a régi mondásban. Öltöztessük fel az utczasarkon kolduló ősz szakállú öreg embert finom ruhába, hozzuk rendbe haját, szakállát - és senki se fog benne kételkedni, a ki így látja, - hogy előkelő úri emberrel van dolga. Tegnap még fillért dobott lyukas kalapjába, ma meg ő emeli meg előtte gondosan vasalt kürtő-kalapját. Viszont meg akárki is, a kinek megjelenését megszoktuk előkelőnek, méltóságosnak tekinteni, rongyokba öltözötten szánalmat ébreszt. Mátyás királyt nem ismerték föl sehol, a mikor szegény diáknak, vagy parasztlegénynek öltözve járt.
"A ruha teszi az embert" közmondás igazolására szolgálnak most közlött képeink is, melyek híres egyéniségeknek nagy művészektől származó képmásait mutatják, először eredeti alakjukban, aztán mai divat szerinti öltözetekben.
...
Ha a kerékpár a XVII. század első felében ismeretes lett volna, I. Károly angol király alighanem szenvedélyes hive lett volna, mert a puritánok forradalmában vérpadra került király nagy barátja volt minden ujdonságnak. Talán akkor Van Dyck is nem lóháton ábrázolta volna híres képén, mely a nagy mester egyik legjelesebb műve, hanem, mint másik képünk, kerékpáron s vajjon megtalálja-e a figyelmes szemlélő a pompás ménen ülő király daliás szépségét, tiszteletet követelő és mégis kedves megjelenését abban a modern kerékpárosban, a kinek arcza ugyanaz, a mozdulata is teljesen hasonló, csak épen a ruhája más és nem tüzes paripa léptet alatta, hanem két, kaucsuk-csővel bevont kerék viszi előre.
...
Szóval e képek is meglepőleg bizonyítják, hogy sok tekintetben csakugyan igazsága van a közmondásnak: "Ruha teszi az embert". (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. január 7.)