Ismertető szöveg: Heltai Gáspár reformátor, protestáns lelkész, szépíró, műfordító és nyomdász. A magyar késő reneszánsz irodalom kiemelkedő képviselője, az európai színvonalú magyar széppróza egyik megteremtője. Utolsó nagy munkája, a Chronica az magyaroknak dolgairól, a fabulák mellett a legjelentősebb. Forrása az 1568-ban kiadott Zsámboki-féle teljes Bonfini-kiadás volt. Heltai csak az eseményanyagot vette Bonfinitől, meg az ezt kiegészítő Brodarics és Zsámboki írásaiból. Ezeket is alaposan megrostálva, kiválogatva belőlük egy rövidített előadás számára a lényegeset és fontosat. A magyar történetétből eltávolította Bonfini elrómaiasító ábrázolását, kihagyta a katolikus vonatkozásokat is. Bonfini stílusának bonyolultságát a maga közvetlen elbeszélő modorával váltotta fel. Nem tartotta meg Bonfini Liviust utánzó, a tartalom belső rendjéhez nem kapcsolódó szerkezeti beosztását sem, uralkodók szerint tagolta fejezetekre könyvét. Elsősorban a mondák, a kerek elbeszélések, izgalmas eseménysorozatok, novellisztikus részletek ragadták meg. Ezeket kiszínezte és Hunyadi Jánosra, Mátyás királyra vonatkozó részekkel toldotta meg művét. Heltai kedvét lelte a regényes históriák előadásában. A mű kiemelkedő részei: Mária királynőnek és anyjának, Erzsébetnek története, Zsigmond és Morzsinai Erzsébet viszonyának szerelmes históriája, Hunyadi János halálának leírása, Hunyadi László tragikus története, Mátyás fogsága és szabadulása Podjebrád prágai udvarából. Heltai magyar történetének központi hőse Mátyás király, számára ő a tökéletes uralkodói ideál. (Forrás: Wikipédia)