Képaláírás: Az aggastyán az ég messzeségébe mélyeszté szemeit... - Linek Lajos rajza
Illusztráció Rákosi Viktor Csáth vitéz című elbeszéléséhez

Ismertető szöveg: "... Zaj kél az erdők mélyén. Egyre közelebb jön. Már kezd kiválni, hogy lódobogás. Aztán hallik a kardok oda verődése a lovak oldalához. Néha egy-egy kiáltás ugrik ki a lármából. A domb körül a bokros megelevenedik, pihent vitézek bújnak elő és arczczal a közeledők felé fordul­ nak. Obur feláll s kardjára támaszkodva vár. És egy lovas csapat bukkanik a tisztásra. Elől, két lovashoz kötözve egy félmeztelen öreg ember, fehér szakálla, haja füstös. A lovasok leugrálnak, Obur lassan lejön a dombról.
- Mit hoztál Bun ? - kérdi egy zömök harczostól. - Semmit, vezér, de megcsíptem Ruffot, a vén bűbájost. Itt áll előtted..."
(Forrás: 46. évf. 14. sz. (1899. Vasárnapi Ujság Regénytára Melléklet.))

Rákosi Viktor, Kremsner író, újságíró, humorista. Rákosi Jenő és Szidi öccse. Jogi tanulmányai közben újságírással is foglalkozott; először (1879-ben) a Nemzeti Hírlap, majd a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. 1881-től haláláig a Budapesti Hírlap belső munkatársa. 1894-től alapítója és szerkesztője a Kakas Márton c. élclapnak. Novelláit és tárcáit Sipulusz álnéven jegyezte. 1891-től a Petőfi Társaság, 1897-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1901-ben országgyűlési képviselővé választották a függetlenségi és 48-as párt listáján. Sokat utazott, egész Európát bejárta. Az 1888-i velencei nemzetközi irodalmi kongresszuson Türr István tábornokkal képviselte Magyarországot. 1889-ben a párizsi világkiállítás alkalmából Gambetta sírjánál mondott feltűnést keltő beszédet. 1911-től haláláig paralízisben feküdt. Nevét főleg humoros karcolatai s romantikus nacionalista regényei, elbeszélései tették ismertté. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)